Szeretetteljes ünnepet...

... kívánunk mindenkinek ezzel a gyönyörű dallal.
Andi, Sanyi és Levente

Elkelt

Tegnap elkelt a lakásunk. Ugyan nem egészen annyiért, amennyiért szerettük volna, de hát ez van...
Január végén, vagy február elején költözünk a mamáékhoz és remélhetőleg tavasz végére ki tudjuk fizetni a házikónkat és neki tudunk látni az átalakításnak, felújításnak és egyszer valamikor be is költözünk majd, de hogy mikor, azt még nem lehet tudni.
A fészek újból átalakul, átköltözött a szoba másik sarkába, amelyik nem a hideg falon van. Majd készítünk képet is róla.
Legutóbb elfelejtettem mesélni, hogy Levi már profin tud lépcsőzni. Egyszer már olyat is csinált, hogy amíg én kinyitottam a bejárati ajtót, addig ő ment még egy fél emeletet. Majdnem rosszul lettem, hogy vajon mikor esik el, vagy le, de nem lett semmi gond. Nagyon bátor!
Készültek építős videók, mostanában ezt szereti a legjobban és a motorozást.
Tegnap betroliztunk a Kárász utcára. Levi akkorát szaladt, hogy a végén elfogyott a lába és apának kellett cipelnie. :-) A kezét nem foghattuk.
Megyek, sok dolgom van még...

Időhiány

Jó régen jelentkeztünk, azóta megint rengeteg dolog történt/történik velünk. Állandóan időhiányban szenvedek, ami a blogírást illeti. Néha ugyan sikerült számítógéphez jutnom, de olyankor van egy kis segédem, aki bitorolja a billentyűzetet. :-)
Egyedül Levi alvás ideje az, amikor tudnék írni, de akkorra meg csomó más dolgom is van, és mire idejutnék, már fel is ébredt.
Most is, bármelyik percben ébredhet, mert mostanában, mint a kakukkosóra 40 perc után már fel is kel. Ritka, hogy kicsit többet alszik.
Mióta nem írtam, teljesen átalakult a napirendünk, egyik napról a másikra. Mostmár reggel kelünk "időben", úgy 7 óra és fél 8 között. Reggelizünk, rendbe vágjuk a lakást, elmegyünk bevásárolni, ha kell valami, majd megvárjuk az ebédet (illetve a futárt, aki hozza) és 10, fél 11 között már delel is az úrfi. Általában 40 percet, ha szerencsém van, akkor kicsit többet, de másfél óránál nem többet. Ez alatt szoktam olyan dolgokat csinálni, amit mellette nem tudok: vasalás, hajmosás, fontos e-mailekre válaszolás, telefonálás stb. Amit az adott nap megkíván. Délben ebédelünk. Utána elmegyünk sétálni, vagy ügyeket intézni a városba. Délután szoktunk közösen játszani is, meg takarítgatni is. 4 körül uzsizunk, utána meg már csinálom a vacsorát, hogy mire apa hazaér, kész legyen. Vacsi után kicsit tv-zünk, 7 körül fürdés és este 8-kor, vagy kicsit később már Levi megy aludni a fészekbe. Sokszor én is megyek vele, mert olyan kis energikus, hogy estére már engem is teljesen lefáraszt, csak ritkán tudok olyankor még neki fogni bárminek is.
A fészek elég jól bevált. (Már nem is emlékszem, hogy leírtam-e, mi az a fészek, de talán.) Egy gond van csak vele, hogy anyának is ott kell aludnia. Ritkán azért sikerül ellógnom apához, de nem ez az általános. Azért rajta vagyunk a dolgon, hogy szokja.
Az elmúlt 1 hónapban, megint rászokott a sűrű ébredésre (4-5-ször is). Az utóbbi napokban kezdett megint javulni. Tegnap már csak 2-szer, ma csak 1-szer kért cicit. Valószínű újabb fogacskák bújnak, másra nem tudok gondolni, mert reggel is sokszor sírással ébred és nehéz megnyugtatni (vagy rosszat álmodhat?).
Reggelire még mindig többnyire tejbegríz van, bár igyekszem időnként váltogatni, a változatosság kedvéért. Egyre ügyesebb a kanállal és a villával is. Szokszor betalál a szájába, de főleg az enyémbe. Én őt etetem, ő meg engem. ;-)
A bükki kiránduláskor tönkrement a tupis pohár, így azóta üvegpohárból iszunk. Próbáltam kóstoltani vele gyümölcsléket, de neki a víz a legjobb. Csak ritkán fogad el gyümölcslé, azt is csak akkor, ha látta, hogy mi is ittunk belőle. A hús evés is alakul, egyre több husit eszik. És ami nagyon megy: a puding és a sütemények. Az apjára ütött, az biztos. Én nem vagyok édesszájú, de ők nagyon. Múltkor a mamiéknál 3 pohár pudingot evett meg Levi (ebéd után) és még sütit is kért utána. :-) Csak lestünk...
A főzelékeket is szereti: lencse, alma és a paradicsom a kedvence.
Játékban is ügyesedett, már kész tornyokat épít a fakockákból, tologatja az autókat, motorozik egyre szeleburdibban, labdázik, stb. Szoktunk fogócskázni és bújócskázni is a lakásban.
Rosszalkodni is szokott. Egyszer sikerült kiborítania a fürdőszobában a mosószert (1 órát takarítottam utána), tépkedi a virágot, a szekrényekből rendszeresen kipakol (vissza már kevésbé) és az utcán is továbbra is imádja a tócsákat.
(Már 1 órája alszik, hihetetlen. Biztos rendes akar lenni, hogy tudjak írni.) :-)
Segíteni is tud már. Mikor teregetem a ruhákat mosás után, akkor állandóan jön ő is, és adogatja nekem egyesével. :-) Kis tündér! És este is segít fürdés előtt, összepakolni a játékokat. Amikor felmosok, akkor is segít, mindig ott topog a kezem alatt. ;-)
Sétánál néha már megengedi, hogy fogjuk a kezét, de csak rövid időre. Néha a boltba is már traktor nélkül megyünk (amikor csak 1-2 dolog kell, ami hátizsákban is elfér). Ilyenkor kosár helyett bevásárlókocsival megyünk, hogy Levi beleülhessen. Ez tetszik neki nagyon. És ilyenkor hazafelé is sétálhat.
Nemrég kapott kis fogkefét, kezdünk barátkozni vele. Tegnap pedig már a télre készültünk, vettünk kiscsizmát. Ma fel is avatjuk és nézünk neki overált is, mert állítólag jön a téli hideg.
Beszélni továbbra is csak halandzsa nyelven szokott, de azt egyre inkább.
Fürdeni még mindig imád, egyre inkább anyával.
A ciciről se tud még lemondani, még most is cicivel alszik el. Az éjjelivel együtt, még mindig 3-4-szer szopizik egy nap.
Na meg hogy milyen huncut tud lenni, azt már leírni sem lehet. Főleg apával szeret csibészkedni esténként, meg az etetőszékben. :-)
Hirtelen most ennyi jutott eszembe róla.

Egyre több a lakásunk iránt érdeklődő, és már az árajánlatok is jönnek. A gond csak az, hogy pofátlanul érték alatt szeretnék megvenni. Elképesztő, mennyire nincsenek képben az emberek, hogy mi mennyibe kerül, ha felszeretnék újítani, vagy ki akarják cserélni. Mi meg nem adjuk el annyiért a lakást, amennyiért vettük, mikor minden ki lett rajta cserélve, fel lett újítva. Sajnos a bedőlt hitelesek, borzasztóan lenyomták az árakat, de még ehhez képest is ár alatt szeretnének sokan vásárolni. Na majd meglátjuk, kapunk-e megfelelő ajánlatot a héten. Nincs kizárva...

Levente érkezése

Ma reggel apa egy nagy csokor virággal ébresztett. Először az jutott eszembe, hogy már megint öregedtem 1 évet, aztán meg az ugrott be, hogy Levi 2 éve van velünk/velem. Ugyanis...

Ha őszinte akarok lenni, Manócska hamarabb tervbe volt véve, mint az esküvőnk. Apát nem különösebben hozta lázba az esküvő, így nekem kellett kicsit noszogatnom. Mikor közeledett a baba "projekt" tervezett ideje, közöltem apával, hogy már pedig én csak a férjemnek vagyok hajlandó szülni. :-)
Így történt, hogy elég gyorsan (3 hónap alatt) megszerveztük az esküvőnket és utána már csak Manócskára koncentráltunk. Valószínű, ő is nagyon készülődött már hozzánk, mert elsőre összejött. Ennek immáron 2 kerek esztendeje (hogy megfogant).
Mikulás napján (dec. 6-án) már sejtettünk valamit, mikor nem jelentkezett a saját havi Mikulásom. Vettem is tesztet, ami 2 csíkott mutatott, de a 2. olyan halvány volt, hogy nem hittem neki és vettem még egyet. Persze az is halvány volt, így még igazából nem voltunk biztosak a dologban. Bejelentkeztem nőgyógyászhoz, de az ünnepi zsúfoltság miatt, csak dec. 27-re kaptam időpontot. Akkor derült ki hivatalosan, hogy már hárman vagyunk. A doktornő szerint, akkor voltunk kereken 7 hetesek, és aug. 15-re tűzte ki Manócska érkezésének
napját. (Az én számításaim szerint 5 napot tévedett, én aug. 10-re vártam Manót.)
A pocakosság elején még igazából nincsenek vizsgáltok, iyenkor várják a 12. hetet, mert addig van a legnagyobb valószínűsége, hogy természetes módon megszakadjon a várandósság. Ezért is szokták a családnak is ezután bejelenteni. Hát mi ezt nem vártuk meg, de szerencsére nem is történt semmi gond. Izgatottan mentem a 12. heti UH-ra, ahol elsősorban a Dawn-kórt
próbálják kiszűrni és pontosabb adatot tudnak adni a "baba" életkoráról. Az UH engem igazolt, mert 12 hét 5 naposnak titulálta Manócskát, nem 12 hetesnek. Ennek ellenére a doktornő azt mondta, hogy ne változtassunk a várandóssági hetek számán, illetve a hétforduló napján
(pedig lehet hogy érdemes lett volna). Az UH eredménye egyébként teljesen jó volt. 2 héttel később voltam először a körzeti védőnőnél és kaptam meg a kiskönyvem. Ott tudtam
meg, hogy itt Szegeden központi (városi szintű) védőnői szolgálat is van és a beutalókat a szükséges vizsgálatokhoz ott kapom, így a központi védőnőhöz is ekkortájt mentem. Ott kaptam meg a 16. heti vérvételekhez a beutalót. Többféle vizsgálatot is végeznek a vérből, ezért vagy 4 kémcsővel is lecsapoltak. Az egyik legfontosabb vérvizsgálat az AFP, amiből fejlődési rendellenességeket lehet kiszűrni, ha nem megfelelő az érték.
Azt érdemes tudni, hogy ennél a vizsgálatnál nagyon számít a terhesség pontos ideje, akár napokon is múlhat, hogy milyen eredményt ad. Nem mindegy, hogy 16 hetesen vagy 16 hét 5 naposan veszik le a vért, mert az AFP szám a hetek múlásával egyre nagyobb. Akkor még nem foglalkoztam azzal az 5 nappal, de utólag rájöttem, hogy talán kellett volna. Na persze akkor még nem is voltam ilyen "okos", mert az eredmény miatt olvastam utána ennek a témának. Ugyanis az AFP eredményünk túl magas lett. A megszokott 8-80 közötti érték helyett 133 volt, ami jó egy héttel később derült ki, mert annyi idő, mire megjön a laboreredmény. A központi védőnő hívott fel, hogy mi a helyzet és hogy menjek be újabb beutalóért, hogy megismételjék a vérvételt, mert lehet, hogy csak elkeverték az eredményt, mert akkoriban az sűrűn előfordult.
Közben jártam a doktornőnél is, aki szintén aggódott kicsit az AFP érték miatt és várta az ismétlés eredményét. Aztán jött még egy hideg zuhany, mert közölte (17 hetesen), hogy a külsőméhszáj elkezdett nyílni. (Ennek csak a szülés előtti napokban volna szabad bekövetkeznie,
normális esetben.) Rögtön "eltiltott" a munkától, ami akkor nagyon rosszul esett és nem számítottam rá, de aztán rájöttem, hogy sokkal jobban jártam így. Így 2008. március
8 óta nem dolgozom.
Pihenésre lettem ítélve. Akkor még csak arról volt szó, hogy kicsit lassítsam le a felpörgött
életem és ne cipekedjek, egyébként mindent csinálhattam. Az AFP vérvétel ismétlésére 18 hetesen került sor, ami ismét kiemelkedően magas volt (256). A doktornő azzal vigasztalt, hogy nem kell kétségbe esni, elő szokott fordulni, hogy nem megfelelő az AFP érték és még sincs
semmi probléma a babával, várjuk meg a genetikai UH eredményét, mert ott sokkal biztosabb eredményt tudnak mondani, így hát vártuk a március végig UH-t, de azért a doktornő is megvizsgált UH-val és ő nem látott semmi eltérést (bár neki nem elég nagy felbontású a gépe és az UH nem a szakterülete, mint a genetikai UH-t készítő orvosoknak). Ekkor kaptam először infót Manó neméről. Ugyan csak bizonytalanul, de azt mondta a doktornő, hogy lánynak tűnik. :-)
Pár nappal később mentem a genetikai UH-ra (20 hetesen). Szerencsétlenségemre kifogtam egy nem túl jó orvost. Ugyan senki nem mondta ki, de a hallgatásuk elárulta, hogy szakmai berkeken belül sem valami elismert, nem csak én gondoltam, hogy nem elég jó. Ez a "szimpatikus" doki bélelzáródás gyanút állapított meg Manónál és a IV. agykamrát túl nagynak találta, valamint
elég határozottan lánynak vélte Manót. Ahogy nyomtatták a vizsgálati eredményt, már mondták is, hogy azonnal menjek el genetikai tanácsadásra és ajánlott lenne amniocentézist végeztetni (hasfalon keresztüli magzatvíz mintavétel). Először is felhívtam a doktornőmet, hogy mi lett az
eredmény. Mondta, hogy valóban érdemes elmenni a genetikai tanácsadásra, illetve, hogy őt is keressem meg, mert kér nekem egy újabb időpontot UH-ra, hogy mégegyszer megnézzenek. A genetikus doktornő nagyon szimpatikus, rendes és józan volt. Egyrészt, munkaidején túl, már
másnap fogadott, másrészt mindent körüljárva részletesen elmondta a helyzetet, a véleményét és a lehetőségeket, amiket választhatok. Felrajzolta a családfánkat és megállapította, hogy örökletes kozkázati tényező nincs. Közölte, hogy az amniocentézisnek 1%-os vetélési kockázata
van, ezért csak abban az esetben tartja ajánlottnak, ha az UH-on biztosra megállapítanak valami eltérést Manónál és nem csak gyanúval ijesztgetnek. Tehát először is visszautalt az UH-ra, hogy a kollégák döntsék el, hogy van gyanu, vagy nincs gyanu. Az agykamrára pedig számolgatás
után azt mondta, hogy pont a felső határérték, ne foglalkozzak vele, azzal semmi gond nincs - valószínű ettől olyan okos ez a kis kópé! Aztán egy kicsit az AFP értékről beszélgettünk még, hogy vajon mitől lehetett magasabb, mint kéne. Elmesélte, hogy van olyan is, hogy ok
nélkül, és azt is mesélte, hogy az ikrek esetén szokott még magasabb lenni. Véleménye szerint az sem kizárt (lévén vannak ikrek a családban), hogy ikerterhességnek indult és az egyik embrió felszívódott. Persze erre semmi bizonyíték, mert ez az 5. hétig sokszor megtörténik, mi meg a 7. héten voltunk először UH-n. Aztán beszéltünk arról is, hogy az AFP fejlődési rendellenességekre szokott utalni és nem kromoszóma eltérésekre, nem öröklött betegségekre, az amniocentészissel viszont ezeket tudják kiszűrni. A bélelzáródás sem indokolná önmagában az amniocentézist. Azt is megemlítette, hogy a Dawn-kóros babák nagyrésze, a Dawn-kór mellett valamilyen más
betegséggel is születik, ami 40%-ban a bélelzáródás szokott lenni. Tehát ha engem megnyugtat, akkor az eredménytől függetlenül is van lehetőségem, hogy kérjem az amniocentézist. Végeredményben eléggé megnyugtatott, esélyesebbnek láttam, hogy nincs semmi gond, minthogy lenne, de azért aggódtam is kicsit. Este a doktornőmnél is voltam, elmeséltem mit mondott a genetikus. Teljes mértékben egyetértett vele, de szíve szerint ajánlotta volna az amniocentézist, de mondta, hogy rám bízza. 2 nappal későbbre szerzett nekem egy soron kívüli időpontot genetikai UH-ra a legelismertebb UH-s dokival, akire úgy éreztem, hogy ő is nagyon felnéz, aki országos szaktekintély ebben a témában. Sikovanyecz doki nagyon alaposan megnézett mindent UH-n és mindent rendben talált, azt mondta, hogy ne aggódjak, de azért visszarendelt egy kontroll UH-ra 4 héttel későbbre. Manó nemét nem tudta megmondani, mert popsival lefelé volt akkor, nem látszott. 3 nap aggódás után, itt végre megnyugodtam és elhatároztam, hogy Manó makk egészséges. :-)
Április végén (24 hetesen) kellett menni a cukorterheléses vérvételre. Itt csak annyi érdekesség volt, hogy a cukros lötty után nem hogy nem lett magasabb a cukrom, hanem még alacsonyabb
is lett. Határ érték alá esett egy kicsit. A belgyógyász azt mondta (aki kiértékelte az eredményt), hogy a szervezetem a szokottnál gyorsabban bontja a cukrot, azért is nem tudok hízni. Egyébként a belgyógyászati vizsgálaton nem volt semmi, csak kérdezgettek és az EKG eredményt nézték még meg. Amúgy minden rendben volt. Ez után még egyszer júniusban volt egy vérvétel, különben már csak a doktornőmhöz kellett havonta menni, így innentől egy nyugodt időszak következett. Az UH kontrollon is minden rendben volt.
Május végén értük el a 28. hetet, akkor volt a doktornőmnél a soron következő UH, amire apát is lehetett vinni. Először egy "rossz" hírt kaptam. Sajnos már nem csak a külsőméhszáj nyílt, hanem a belső is. Ez azért volt veszélyes, mert innentől bármikor beindulhatott volna a szülés, azaz Manó koraszülött lett volna, illetve sokkal nagyobb a fertőzésveszély. A doktornő be akart
fektetni a klinikára, de mondtam neki, hogy csak azt ne. Szerencsére nagyon rendes volt és azt mondta, hogy ha megígérem, hogy csak akkor kelek fel az ágyból, ha nagyon muszáj, akkor otthon maradhatok és 3 hetente jelenjek meg nála, hogy lássa mi a helyzet. Természetesen megígértem és be is tartottam. Aztán jött egy "jó" hír is. Manó megmutatta a kukacát(ugyanis, már fejjel lefelé volt, készült kibújni), így végülis a 7. hónapban kiderült, hogy mégsem lány. Törhettük a fejünket fiú néven, mert az még nem volt, csak lány. :-) Innentől még nyugisabb és
pihenősebb időszak jött. Annyit aludtam, mint még soha, és szinte egész nap tv-t néztem meg olvastam. Vizsgálatokra ettől kezdve apa vitt autóval. Június 17-én voltunk újra a doktornőnél és aznap volt lehetőség védőnői vezetéssel klinikát látogatni. Apa is jött. Köpenyben, lábvédőben
jártuk végig az előkészítőt, a szölőszobákat, a megfigyelőt, a csecsemőosztályt (apa szerint keltetőt) :-), a gyerekágyasosztályt és a VIP szobákat. El is döntöttem, hogy feliratkozom VIP szobára, hátha sikerül kifognom, hogy lesz ott hely. Megnyugtató volt látni, tudni, hogy hova fogunk kerülni.
Július elején (a 34. héten) megint voltunk a doktornőnél és aggódva állapította meg, hogy már a belső méhszáj is 3 ujjnyira nyitva volt. Megint be akart fektetni a klinikára, de megalkudtunk. Még szigorúbban feküdnöm kellett. Már csak wc-re és fürdeni mehettem. Itt már azon olgoztunk, hogy valóban megússzuk a koraszülést. Akkor a doktornő úgy gondolta, hogy jó
esetben 1-1,5 hét és szülünk, de nem így lett. Nagy szerencsémre, hogy nyár volt, mert Elizkét így 2 hétre magunkhoz "költöztettük", ő volt az "ápolónőm". Ágyba hozta a kaját, mindent odahozott, hogy ne kelljen felkelnem és ráadásul nagyon jól elszórakoztunk. Rengeteget kártyáztunk, társasoztunk, egész jól és gyorsan telt az idő.
A 36. héttől mennem kellett CTG-re. Az első alkalom júl 17-én volt. A doktornő mikor meglátott, közölte, hogy nem hitte volna, hogy fogunk még ott találkozni (egyben). De nagyon örült neki. Akkor kicsit beszélgettünk is. Mondta, hogy innentől bármikor bármi van, bármi különöset tapasztalok azonnal hívjam. Ekkor kellett abbahagynom a magnézium szedést (a méhszáj
nyitottsága miatt kellett, hogy lazítsa az izmokat), hogy nehogy aztán a magnézium miatt ne induljon majd meg a szülés. Ekkor kaptam engedélyt újra mozogni, már nem kellett feküdnöm egész nap. Persze ekkor már nem is nagyon bírtam fekvésen kívül mást csinálni, semilyen elyzetben nem volt kényelmes. A lépcsőkön is úgy vánszorogtam, mint egy nyugdíjas csiga. 2 hónap fekvés után, teli magnéziummal az izmaim mintha nem is léteztek volna. :-) Úgy búcsúztunk el, hogy valószínű CTG-n már nem találkozunk, de 1 hét múlva (júl. 24-én) ismét ott voltunk (37. hetesen). A doktornő, meg én is itt nyugodtunk meg igazán, mert a betöltött 37. hét után már nem számít a szülés koraszülésnek. A következő CTG júl. 31-én lett volna...

2008. július 30. szerda
Jó meleg nyári nap volt. A szokásos módon 10-kor keltem pocaklakó Manóval. Akkor még gyanútlanul, bár felüléskor megfájdlt a hasam, de el is múlt. Elkészítettem a reggelimet (gyümölcsöket) és mielőtt neki fogtam volna elmentem wc-re, mert azt hittem nagydolgom lesz, mivel megint fájt a hasam. Akkoriban már nem volt könnyű a nagydologgal végezni. Nem jött össze, így visszaballagtam a konyhába, de megint megfájdult a hasam, ismét elindultam
a wc-re. Ezt megismételtem vagy 2-3-szor, mire sikerült végeznem is a nagydologgal. Elindultam reggelizni, de megint fájt a hasam, és ez már gyanús lett, mivel a wc-n már túl voltam és ez már jóval erősebb fájás is volt, mint az addigiak. Nem gondoltam, hogy ezek már szülési fájások, de arra rájöttem, hogy valamit jelezhetnek, ezért mégis csak megkerestem az órámat és felcsatoltam. Erre megint jött egy fájás és innen szinte folymatosan, azt se tudtam hol az eleje és a vége, hogy mérni tudjam az időt. Elkezdtem fel, alá járkálni, mert nem bírtam se ülni, se egyhelyben állni.
Fel hívtam a doktornőt, de nem vette fel. Utána hívtam Sanyit (11-kor), hogy tekerjen gyorsan haza, mert ha szülünk, ha nem, de meg kell vizsgáltassam magam a doktornővel. Közölte, hogy be kell fejezzen egy munkát, de 20 perc múlva indul, ugye addig kibírom. Persze, addig bepakolom a kórházi cuccot a táskába, ami már ki volt készítve. Sanyi kivételesen nem késett, sőt 30 perc múlva már otthon volt. Elképzelni se merem, milyen tempóban bicajozott haza. A táskám akkor még üres volt, képtelen voltam lehajolni, hogy bármit beletegyek, örültem, hogy
felöltözni sikerült egyáltalán, mert nálam a fájások egyhuzamban jöttek, szinte szünetek nélkül. Aggódtam is miatta, mert tudtam, hogy közte szünetnek kéne lennie, amit ugye mérni kéne. Sanyi pakolt be végülis a táskámba és autóval mentünk a klinikára. Induláskor újra hívtam a
doktornőt, végre elértem. Mondta, hogy menjek nyugodtan, bent van, épp másik szülése is van, de vár. Délben elindultunk. Apa is izgult biztosan, mert úgy kellett rászólnom, hogy lassabban menjem már, mert a huppanók elviselhetettlenek, azt hittem leszakad a pocakom. Apa
beállt a klinika bejárójára (ahol csak a mentők állhatnak meg) és felkísért. Én a doktornővel bementem a vizsgálóba, ő elment parkolni. Dokinéni megvizsgált és nagyon izgatott lett. Közölte, hogy perem. Kétségbe esetten kérdeztem, hogy az mit jelent. Akkor elkezdte mondani, hogy a
magzatvíz már elfojt, észre vettem-e és hogy a méhszáj már 9 ujjnyira nyitva, mindjárt szülünk. A szülésznőt már küldte is, hogy készítse a szülőszobát. Kicsit pánikba estem, nagyon hirtelen jött a dolog, szinte még fel se ébredtem és már a klinikán voltam. Felvették az adataim 12
óra 16 perces idővel és már ballagtunk is a szülőszobára. Akkor azon kezdtem pánikolni, hogy mikor jön már Sanyi, mennyi ideig parkol már. Rámcsatolták a CTG-t, felfeküdtem a szülőágyra, mikor a a szülésznő felteszi a kérdést: Az első is ilyen könnyen jött? Mondtam, hogy ez az első. :-) Teljesen meglepődött. Többet nem is kérdezett. Egyébként nagyon aranyos volt. Mondtam, hogy zsibbad a kezem és a lábam is, mitől van. Mondta, hogy rosszul veszem a levegőt, nem szabad így lihegni. Kértem, hogy mondja el, hogy kell, mert nem járhattam terhestornára a méhszáj miatt, nem ismerem a légzőtechnikát. Elmondta. Persze nem sikerült ott rögtön megtanulnom, így össze-vissza vettem levegőt. Közben megérkezett Sanyi is, ez egy kicsit
megnyugtatott. Ő elkezdte mondani a szülésznő által mutatott technikát, hogy mikor hogy kell levegőt venni és figyelte a CTG monitort, hogy mikor vannak a fájások, mert én már úgy zsibbadtam, hogy néha már nem is éreztem. Doktornő időnként elment a másik anyukához is, aztán visszajött. 1 óra körül megállapította, hogy a méhszáj már majdnem teljesen nyitva és mivel akkor már szinte nem is éreztem a fájásokat, kaptam oxitocint (fájáserősítőt) infúzióban. Elindult ki a szobából, de Sanyi gyorsan visszahívta, mert rögtön megérkeztek a tolófájások, de
olyan erővel, hogy szólni nem bírtam. Innen már csak emlékképeim vannak. Levente 13:40-kor látta meg a napvilágot, természetes úton. Van egy emlékképem, hogy a doktornő is nyomta a hasam, hogy Levi jöjjön ki. Arra is emlékszem, hogy Levi nagyon rugdosott, és megkérdeztem,
hogy ez normális, nem kéne nyugiban lennie és a doktornő mondta, hogy ez jó, ő is segít, rugja magát kifelé. A következő kép, hogy Sanyit megkérdezem, hogy nem szorítom-e tűlságosan a kezét. Emlékszem, hogy dörgött is az ég egyszer. Fel kelt a szél, de nem lett vihár, csak
átvonult egy felhő, utána sütött tovább a nap és végig kánikulai meleg volt. A szülőszobán nyitva volt végig az ablak, de nem fáztam. Szóval Levente igen gyorsan, könnyen, beöntés és egyéb finomságok nélkül érkezett. Felfogni se nagyon volt időnk. Apa vágta el a köldökzsinórt, nagyon bátor volt. Ahogy Levente kibújt, a doktornő máris odarendelte a gyerekgyógyászt, hogy vizsgálja át alaposan, a magas AFP miatt. Szerencsére minden rendben volt, minden értéke tökéletes volt, 3040 grammal és 49 centivel született 37. hét 5 napra (szerintem 38. hét 3 napra). Nagyjából megtisztogatták és odatették a hasamra maszatosan. :-) Olyan kis édes volt,
mert már akkor tudta emelni a fejét és rámnézett a gyönyörű kis szemeivel. Azt se nagyon tudtam, mit kezdjek vele, csak néztem. Pár perc múlva elvitték a megfigyelőbe, mondták, hogy hamarosan újra hozzák. Közben a doktornő várta a méhlepényt, de nem akart kijönni. Fél óra után döntött: manuálisan kell eltávolítani, mert nagyon oda van tapadva a méhfalhoz. Ez a beavatkozás nagyon fájdalmas állítólag, ezért altatásban végezték. Nem volt hosszú, mert 10 perc múlva már ébren voltam. Sanyit addig kiküldték, Leventénél volt. Mikor felébredtem, jött a szülésznő, hogy nem visznek el, ott maradok az asztalon megfigyelésre 2 órán át. Nemsoká Sanyi is visszajött és mesélte, hogy Levente megfogta az ujját és szorította. :-) És hogy milyen kis figyelmes. Látszott, hogy apa el van olvadva a fiától és nagyon büszke rá. :-) Aztán előkerültek a mobilok, mentek az sms-ek és a telefonok. Fél 5 felé kaptam enni 5 db kekszet és egy bögre teát, mivel tudták, hogy a vacsoráról már le fogok késni. 5 után kelhettem fel és a szülésznővel elmentünk tusolni. A tusolás jól ment, de utána a folyosón elkezdtem szédülni, így székben toltak át a gyerekágyas osztályra a 219-es VIP szobába.
Kb. fél óra múlva Leventét is kihozták. Akkor készítettük róla az első fotókat. Már akkor is nagyon édes kis Manó volt. :-)

Bükki kirándulás

Csütörtök este már egy részét bepakoltam a cuccainknak, de azért péntekre is maradt bőven. Reggel felkeltem időben (7-kor) és amíg a fiúk még szundítottak egyet csináltam reggelire tejbegrízt. Alig hogy kész lettem, Levente már jelentkezett is az etetőszékénél. Megreggeliztünk és pakoltunk tovább apával. Levi egy ideig játszott, de aztán hisztiben tőrt ki, hogy mi az hogy anya és apa is itthon van, de mégsem játszik vele senki és miért pakolnak mint a
hangyák??? Így hát időnként meg kellett szakítanom a teendőimet és játszani vele egy kicsit, hogy haladni is tudjak. Végülis a tervezett 9 óra helyett majdnem 11 volt, mikor végre útnak indultunk. (Viszont nem maradt itthon semmi.) :-)Az út elején Manócska nagyon jól elfoglalta magát, Pestig nézelődött, ott elaludt. Nem sokkal utána dugóba kerültünk és 40 percig gyökkettővel haladtunk az autópályán. A rádióból végülis megtudtuk, hogy az M0-áson 3 kamion ütközött és annyira feltorlódott a sor, hogy még az M5-ösön is állt. Ahogy sikerült elhaladnunk az M0-ás kijáratánál, máris helyre állt a forgalom és tudtunk haladni tovább. Budapesten szerencsére jól haladtunk és gyorsan átjutottunk az M3-asra. Ott megálltunk egy-egy sárgára és Levi is megebédelt, mert akkora felébredt. Egy ideig megint jól elnézelődött, de az utolsó 1 órát végig nyűglődte (már unta szerintem). Így játszanom kellett vele. Építőztünk, olvastunk, zenéltünk, stb. Aztán végül 4 előtt valamivel csak odaértünk Cserépváraljára. A
tervezett helyi látványosságok sajnos kimaradtak, mert mire becuccoltunk és elhelyezkedtünk a házban, besötétedett. Csináltam vacsorát, apa addig tv-t "szerelt", Levi meg játszott. Vacsi után viszont elpattant a húr Levinél. Hisztizett, nem értette miért pakolászunk még mindig és miért nem vagyunk otthon. Hozta a kiscipőjét, hogy menjünk haza. Fáradt volt már nagyon. Gyorsan apával letusolt és mentünk is aludni. Alvásig persze folymatosan hisztizett, annyira, hogy még álmában is vagy 1 órát hüppögött szegénykém.
Szombaton 7-kor keltünk és elsétáltunk a helyi boltba. Vettünk kifliket, felvágottat és tejet. Megreggeliztünk és indultunk a versenyre. A verseny Cserépfalutól (a 3 km-re lévő szomszéd falutól) északra volt a Bükki Nemzeti Park területén. Kb. negyedóra alatt ott voltunk. Nagyon szép volt a táj, csináltunk sok képet útközben is, és másnap megállva is. Az időre sem lehet panaszunk. Október végéhez képest jó idő volt. Fel kellett ugyan öltözni rendesen, de végig sütött a nap, eső nem volt és a szél is elég kegyes volt hozzánk. A versenyközpont a parkolótól kb. 600 méterre volt. Az erdőn keresztül jutottunk oda. Levente először csak nézett, nem látott még ekkora erdőt. Jó félóráig nem engedte, hogy letegyük. Szokatlan volt neki a hely, a sok ember, a zajok, stb. Aztán mikor megérkeztek Matyiék és Gáborék a 3 törppel (Norbi, Beni és Áron), akkor kezdett feloldódni és végre le lehetett tenni. Utána meg már feltalálta magát, ment világgá, alig győztem szaladni utána. Többen meg is jegyezték, hogy itt az utánpótlás. Apát nem is láttuk elindulni a rajtba, mert valahol máshol voltunk. Vagy 2 órát szaladgáltunk, amikor
elkezdett nyűglődni, eljött a szundítás ideje. Elballagtunk az autóhoz, beültünk, elővettük a cicit és Levente elájult. :-) 2 órát aludt az ölemben. Nagyon kis drága volt. Mikor felkelt, örültem, hogy végre megmozdulhatok és megettem a szendvicsemet. Közben apa is befutott és indultunk vissza a szállásra. A szombat délután és este már sokkal jobban telt Levinek, mint a péntek. Végre voltak játszótársak. Nagyon élvezte, hogy van kivel játszani, illetve van kik mellett játszani, mert azt túlzás lenne állítani, hogy velük játszott. Inkább csak figyelte a nagyokat, utánozta, szaladt utánuk, stb. Este nem kellett főznöm, mert elmentünk együtt a csapattal
vacsorázni Mezőkövesdre. A kiszemelt étterem a Kispipa Étterem volt. Nem vagyok egy reklámozó típus, de ezt az éttermet muszáj kicsit reklámoznom, mert nagyon megvoltunk
vele elégedve. Saját parkolójuk volt. Ahogy beléptünk, rögtön kérdezték, hogy hozhatnak-e Levinek etetőszéket. Megköszöntük és elfogadtuk. Utána is külön figyelemmel voltak Levire. A kínálat és az árak rendkívül barátiak voltak. Mi egy Kispipa tálat ettünk (2 személyes) 3-an, de
teljesen jól laktunk. Volt rajta több féle hús, gomba, rizs és sült krumpli. Ettünk hozzá csemege ubit és őszilével öblítettük. Levente is jóízűen falatozott. A krumpli és az ubi csúszott a legjobban, de husit is evett. Jaaa, és majdnem elfelejtettem, hogy ő is kapott étlapot az elején, amit lapozgathatott. ;-) Kaja után a törpökkel futkároztak is egyet. Szóval nagyon jót ettünk. Hazainduláskor, még kiállni is segítettek a parkolóból. Az egyik pincér integetett, hogy mehetünk. A szálláson még a gyerkőcök csaptak egy nagy játszást, senki se akart aludni. Majdnem 11 volt, mire ágyba kerültünk.
Vasárnap később keltünk, mert nem ébresztett az óra, de nem aludtunk el. Reggeli után megint mentünk ki a versenyre. Most hiszti nélkül rögtön feltalálta magát Levi. Megint kb. 2 órát szaladgált szundi előtt. És ismét 2 órát aludt a jó hegyi levegő után. A verseny végén elbúcsúztunk Matyiéktól és Gáboréktól, mert ők már egybők jöttek haza. Mi még visszamentünk a szállásra, összepakoltunk és egy kicsit rendet raktunk és felsöpörtünk. Majdnem 4 óra lett, mire elindultunk haza. Mivel Levi a verseny után aludt, a hazaúton ez kimaradt és szinte végig szórakoztatnom kellett. Miután besötétedett a cici is kellett neki,
Pesttől hazáig váltogattuk a ciciket. :-D Hazafelé is kifogtunk egy yökkettős szakaszt, de most csak negyedórát araszoltunk, még az M3-ason. Pestig iszonyú forgalom volt, egymást érték az autók az autópályán. Az M5-ösön viszont egyre kevesebb autóssal találkoztunk. Este 8-ra értünk haza. Összeségében Levente nagyon élvezte a "kirándulást" és az utat is elég jól viselte. Én rosszabbra számítottam. Azt nem mondhatnám, hogy kipihentem magam, de azért nagyon
jól esett ez a kikapcsolódás a hétköznapokból.
A halottak napi megemlékezésünk annyi volt a hétvége alatt, hogy a szállással szemben a hegyoldalon éppen temető volt, így esténként és vasárnap reggel gyönyörködhettünk a mécsesekben. Mi később megyünk majd a temetőkbe, most csak gondolatban emlékeztünk meg.
A tegnapi és a mai napról is tudnék mesélni, de már nincs időm, legközelebb...

15 hónapos státusz

Ma megint jártunk doki néninél, a 15 hónapos státuszvizsgálaton. Levente már 80 cm (6,5 centit nőtt az utóbbi 3 hónapban) és 9550 gr (a súlya is szépen gyarapodott). Kis hősöm kapott két szurit is. A kötelező 15 hónapos MMR oltást és a nem kötelező prevenár emlékeztető oltását. (H1N1 ellen nem kérünk). Az egyik a vállába ment, a másik a combjába. Alig bírtuk 3-an lefogni, de nem úszta meg. Közben a doki néni állatkás matricákat is mutogatott neki, hogy jobb kedve legyen. Ezen elmosolyodott. :-)
Most az alvással küzdünk. Két részletben sikerült összesen 1 órát aludnia. Nagyon nyűgös...
Kirándulós beszámoló legközelebb...

Törperős motorozik

Mivel vasárnap későn értünk haza, még tegnap estére is maradt ki- és elpakolni való. Amíg mi rendezkedtünk Levi ismét elővette a motort. (3 nap után, csak az itthon maradt játékok voltak érdekesek.) Most viszont már nem csak felült és leszállt, hanem végre rájött, hogy lehet hajtani. Igaz még nagyon lassan megy, de nem az a lényeg.
És hogy miért törperős? Mert nem csak motorozik a motorral, hanem cipelgeti is a szoba egyik végéből a másikba. Olyan falat... :-)

Hazaértünk

Szerencsésen hazaértünk Cserépváraljáról. Nagyon szép időt fogtunk ki, ugyan elég hűvös volt, de végig sütött a nap és a szél is kegyes volt hozzánk. Mesélni is fogunk, addig a képek beszélnek helyettünk. Levi is jól érezte magát a természetben.

"Ünnepek"

Hétfőn Levivel elbuszoztunk a munkahelyemre, mert el kellett intéznem valamit. Nagyon szeret utazni, akár autóval, akár trolival, vagy akár busszal is (villamoson még nem ültünk). Ahogy elindul a jármű, máris lenyugszik (addig igazi sajtkukac) és nézelődik minden gond nélkül.
Kedden a házassági évfordulónk volt, készítettünk ünnepi vacsorát. Zacskóban sütöttünk csirke combokat és krumplit is. Finom lett. Apával boroztunk is egy kicsit. Az ünneplés többi része holnap kezdődik majd.
Tegnap itt volt nálunk Elizke nagynéni és András nagybátyó. Reggel érkeztek és estig nálunk voltak. Levente nagyon élvezte a társaságot. Evés közben mindig huncutkodott valakivel, és egyébként is élvezte, hogy mindig volt aki játszon vele. Sétálni is voltunk együtt, még fociztunk is. Egyfolytában produkálta magát. Nem csoda, hogy estére teljesen elfáradt. Jót aludt ma. :-)
Nagynéni, nagybátyó, gyertek máskor is!!! :-)
Ma is volt már izgalom, ismét buszoztunk egy nagyot.
Hétvégén Eger Nagydíj lesz. 2 napos tájfutó verseny. Elhatároztuk, hogy ünneplés gyanánt (is), mindannyian megyünk - versenyezni csak apa fog. Mivel szombaton túl korán kellene indulni, hogy kezdésre odaérjünk, kitaláltuk, hogy már pénteken elmegyünk, sőt péntek reggel, hogy egy kicsit együtt is tudjunk túrázni, kirándulni hármasban. Apa így holnap szabin lesz és reggel (vagy inkább délelőtt) indulunk Cserépváraljára. Egy apartman házban fogunk aludni, ahol apa unokatesójáék jártak egyszer és nagyon tetszett nekik. A tulaj szegedi. Ezért buszoztunk ma, mert elmentünk a ház kulcsaiért. A tulaj néni férje vadász volt és beleszeretett a környékbe, azért vették ott ezt a házat, amit aztán átalakítottak és felújítottak. Teljesen fel van szerelve mindennel és az év bármely szakában lehet oda menni. 17 főt képes fogadni és még az ára is baráti. Ha hazajöttünk, majd beszámolunk mindenről.

Levente ezen a héten is már sokat tanult, ügyesedett. A kismotorjával még mindig nem motorozik, de már felülni és leszállni szépen tud. A lába mostmár teljesen leér, remélhetőleg hamarosan a motorozás is menni fog.
Sokat ölelgeti a nyakunkat, bújik és kedden a házassági évfordulónkon először puszit is kaptam tőle. Olyan édes volt! Látta, hogy kaptam apától puszit, ami nagyon tetszett neki. Erre odajött ő is hozzám és adott két (jó nyálas) puszit.
Hát majd elolvadtam tőle. :-) Sajnos azóta nem ismételte meg a tudományát.
Aludni az utóbbi időben a mi ágyunkban alszik. A fogbújásokkal ide szokott és mivel már egyre nagyobb, elalvás után már nem sikerül úgy beraknom őt a kiságyba, hogy ne ébredjen fel és így jól nálunk is ragadt. Még nappal is itt alszik. Valószínű ezen már csak akkor fogunk tudni változtatni, ha már beszélni is tud majd és megérti, hogy van neki külön szobája és ágya ahol alhat.

Holnap dupla "ünnep" lesz. Levente 15 hónapos lesz, mi pedig 5 éve lesz, hogy apával megismerkedtünk. 5 éve nagyon szép idő volt (18 fok és napsütés) október 30-án és azóta is úgy rémlik, hogy aznap mindig elég jó az idő, utána pedig jönnek a kemény hidegek. Az utazással mindkét alkalmat megünnepeljük. :-)

2 éve

Kiegészítések

Múltkor még sok minden kimaradt a beszámolómból, mert hirtelen be kellett fejeznem. Most pótolom, de előbb beszámolok az utóbbi napokról. Kezdjük a képekkel.
Levente továbbra is imád teregetni segíteni, csak mostmár hűvösebb van az erkélyen, ezért már a teregetéshez is fel kell öltözni. Előkerültek a kutyusos kiscipők újra. Az erkélyre jók.
Az autózás és dömperezés volt a menő játék a napokban. Már apát is sikerült rávennie, hogy tologassa. :-)

Pénteken nagy takarítást csináltunk és még a nagy ágy is össze lett csukva, aminek vannak gurulós puffjai. Leventének rögtön meg kellett vizsgálnia:

Egyre többet mászik megint és hasal le. :-) Olyan nagyfiús...
Tegnap pedig így ébredt:

Jó volt, hogy pénteken ünnep volt és apa nem dolgozott, mert így legalább Leventére is jutott ideje. Takarítás közben (is) sokat huncutkodtak. Késő délután a mamáékhoz is kiautóztunk.
Tegnap apa versenyen volt, így Levivel kettesben fogadtuk délelőtt az újabb lakásnézőket. Eddig ők tűntek a legkomolyabbnak. Sz. Gabi hozta őket. Egyelőre még átgondolják. Kíváncsi leszek. Jó lenne már az átgondolásoknál tovább is jutni. Délután túrógombócot csináltunk Levivel, hogy meglepjük apát. Most csináltam életemben először, de nem lett rossz. Utána sétálni mentünk. Jó kis fogócska lett belőle. Hál'Istennek nem én kergettem Levit, hanem ő kergette az egyik szomszéd kisfiút, amíg az oda nem fordult hozzá, utána Levi menekülőre fogta és Gáborka kezdte kergetni. :-) Aranyosak voltak.
Ma az óraállítással Levi belső órája is elállítódott szerintem, mert magához képest korán kelt, fél 8-kor. Delelni viszont nehezen sikerült csak. Még alszik.
Hát ennyi, most olyan különleges dolog nem történt. Majd jövő héten. :-)
Évfordulók, hónapforduló, kirándulás, stb. De erről majd akkor. ;-)

És akkor jöjjön még néhány dolog Leventéről, amiket nem kötök napokhoz.
A fogzás miatt sokat rágott mostanában, ezért előkerestem neki a fogszabályzós cumit. 1 hétig jó is volt, de az alatt úgy szétrágta, hogy már nem merem odaadni neki, így most megint a játékokat rágja. :-(
Egyre ügyesebben építőzik, már a faépítőt is teszi egymásra. Labdázni is imád. Sokszor úgy főzök, hogy közben focizunk. :-) Jól nézhetek ki ilyenkor: fakanállal a kezemben rugom a labdát. :-D
A dömper is kedvenc. Ha eszébe jut, hozza nekem, hogy tologassam. Már apát is rávette.
Az evés is egyre jobban alakul. Egyre többet eszi a mi kajánkat. 2-3 hete tejbegríz a reggeli, mert nagyon szereti. Vacsira pedig többnyire katonákat eszünk. Délben és uzsira pedig, ami van. Az édességek (na nem csokira kell gondolni), sütik bármikor lecsúsznak a pocakba. Egyedül a húsokkal állunk még hadilábon, mert abból kevés van, amit hajlandó lenyelni turmixolás nélkül, ezért kb. 2 naponta még kap húsos bébiételt, nehogy vashiánya legyen.
Egyre több "produkciót" tud. Nagyon szépen tud tapsikálni, már a pápázás is megy. Meg tudja mutatni hol az ő füle, az anyáé és az apáé. Bárum néven a száját is bügyürgeti. És ciróka-marókázni is sikerül néha.
Újabban mikor követ a wc-re, mindig tép magának egy kocka wc papírt és törölgeti a pocakját vele. ;-)
Egyre több dolgot megért, már időnként hallgat is ránk, hogy pl. "Tedd ide..., Tedd oda..., Hozd ide..., Vidd oda..., Mutasd meg nekem..." stb. Egyre többet olvasunk és mindig mutogat a mutatóujjával. Tündéri. :-)
Tegnap este a Csillag születik alatt csomót táncikolt. Egyszer majdnem ugrálás lett belőle. Olyan jókat nevettünk rajta, ő meg még jobban produkálta magát.
Szabályosan huncutkodik néha velünk, direkt. Kis mókamester. :-)

"Két hete is, vagy már három..."

... hogy megint eltűntünk. De most legalább, ha nem is jutottam ide, hogy írjak, néha napján legalább jegyzeteket készítettem, így talán nem hagyok ki semmi említésre méltó eseményt. Ha mégis, akkor sorry...
Igyekszem rövid és tömör lenni, mert így is hosszú lesz.
2-án pénteken felhívtuk Sz. Gabit, aki az előző lakást is eladta, hogy segítsen nekünk az eladásban. Délután el is jött szétnézni és megbeszélni a részleteket. Ingatlanközvetítőkkel nem akartunk szóba állni, de ő kivétel. Egyrészt mert magánvállalkozásban, egyedül dolgozik és mert már bizonyított, hogy megbízható, szavahihető ember. Véleménye szerint max. féléven belül el tudjuk adni a lakást olyan áron, ahogy szeretnénk. Úgy legyen!
3-án szombaton Apa Pick futásra ment délelőtt. Mikor hazajött takarítottunk egyet és Forma1-et néztünk.
4-én vasárnap Apa megint nem volt itthon, versenyre ment. Nem voltak túl messzi így a délutáni játszóterezésre hazaért és velünk tartott. Találkoztunk Liliékkel (volt kolléganőm kislánya) és velük játszottunk.
5-én hétfőn neki láttam a jövőre tervezett éjszakai OB szórólapjának. Szerdára végre kész és jó is lett. Közben a zászlónkhoz is kellett logókat készítenem, így sokat ültem gép előtt, egyik nap még éjszakáznom is kellett.
Közben 6-án kedden "tönkrement" apa számítógépe. Kellett neki kiportalanítania. :-) Pár napja ráment, mire sikerült "megjavítani". Végülis csütörtök este gyógyult meg. Nem volt semmi komoly, csak a memória úgy döntött, hogy egy kicsit megmozgattatja öreg végtagjait és csak utána hajlandó újra dolgozni. :-) A technika csodái...
8-án csütörtökön egyébként rendkívül szép, jó és meleg idő volt. Olyannyira, hogy délután rövidnadrágban mentünk be a városba őszi cipőt venni Leventének. Nem is nagyon akartuk elhinni, hogy jön az ősz és a hideg. A gyerek cipő árak, még mindig hihetetlenül magasak. Márkában maradtunk a védőnő által ajánlott Asso-nál, amilyen a szandálunk is volt. Végülis "csupán" 7.990.-Ft-ért sikerült venni egy tépőzáras zárt őszi cipőt. Vásárlás után meglátogattuk a mamát a munkahelyén, ha már ott voltunk a szomszédban. Megmutattuk a szerzeményünket. Délelőtt is vásároltunk Levinek, csak akkor ruhákat. Elmentünk a kedvenc használt babaruhás boltunkba és ott is feltankoltunk őszre. Vettünk 2 kabátot (egyik csinos, a másik játszós), 2 kantáros nadrágot (hosszúszárút), 2 hosszúujjú body-t, 3 pulóvert (2 normált és 1 jó vastagot) és 2 új zoknit (mert a meglévők sorban lukadnak ki, hogy miért, azt is mindjárt elmesélem). Ezek így együtt nem kerültek annyiba, mint a kiscipő. :-O Érdekes...
Ime egy kép, ahol csupa új holmi van Levin:
És hogy miért is lukadnak a zoknik??? Először én sem értettem, míg fel nem fedeztem az okát. A konyhában lévő bunkerben történt a turpiszság. Ugyanis a szekrényből kiáll egy csavarvég, talán 1 mm-nyi, a földtől kb. 10 cm-re. Levi, a kis betyár ebbe akasztotta be a zokniját és így húzta le a lábáról. Ez még nem is lenne nagy baj, de néha beleakad a zokni és ilyenkor vagy kihúzza a szálát, vagy ami rosszabb, ki is lukad. Véletlenül vettem észre, de legalább megfejtettem a zokni amortizáció okát. Apát meg is kértük, hogy tegyen valamit a csavarral, így azóta már nincs baj, az új zoknik még jó állapotban vannak. A napnak még egy érdekessége volt: alul kibújt Levi 4. foga, összeségében a 6. És felül is várjuk a többieket, mert nagyon rág, azóta is.
9-én pénteken meglátogatott minket Feri nagybátyó. Délben érkezett, mikor Levi aludt. Sajnos a delelés nem volt túl hosszú, de így legalább többet tudtak játszani. Nagybátyót nagyon szereti gyűrni, mászni rá és bújni hozzá. Elmentünk együtt játszóterezni is.
Miután nagybátyó hazament Levente aludt 2 órát (fél 5-től fél 7-ig), így este nem nagyon lehetett bírni vele. :-)
10-én szombaton a soron következő fodrászkodásra mentünk Vásárhelyre. Levi dédiéknél maradt és sokat játszott és sétált Erzsivel. A kutyussal is nagyon összebarátkozott. A kutyus annyira szereti, hogy még azt is megengedte, hogy Levi meghúzza a bajuszát. ;-) A nagy kosár teniszlabda is nagy élmény, mert itthon nincs ilyen sok. Fodrászkodás után mamiékhoz mentünk. Tata és András nagybátyó sajnos nem voltak otthon, de talán legközelebb velük is találkozunk. Levente először kezelésbe vette a cicákat (először bújtak hozzá, majd pár perc múlva már menekültek), majd aludt egy kicsit, ettünk és játszottunk. Mamiéktól kapott építőt (még András és Elizke játszottak vele). El is hoztuk, azóta is nagy sláger. Este hazaindulás előtt még meglátogattuk Ági barátnőméket. Épp hazajöttek Pécsről. Máté már iskolás nagyfiú, de azért jól el szaladgált Levivel a folyosón. :-)
11-én vasárnap Apa korán útnak indult Zala megyébe. Vett egy katonai sátrat (hogy költözéskor se álljon az autó a szabad ég alatt), ezért ment el a tatival együtt. Mi pedig gondoltunk egyet, és úgy döntöttünk, hogy már vagyunk olyan nagyok, hogy egyedül, busszal kimenjünk Domaszékre a mamáékhoz. Az idő sajnos erre a napra már kezdett ősziesre fordulni, szemerkélő esőben indultunk útnak. Levi pont indulás előtt bekakilt, így egy nem tervezett peluscsere miatt épp elment a kiszemelt trolibusz az orrunk előtt. A következővel pedig már épp lekéstük a Mars térről induló buszt. Szerencsére egy bő félórával később volt egy másik busz is (bár csak a bekötő útnál állt meg, de nem volt baj). Így a Mars téren bementünk a váróba és Levi szaladt "pár" kört. Talán jobb is volt így, hogy nem egyben ültük végig az utat, hanem közben tudott egy kicsit mozogni is, mert így legalább a buszon sem volt vele semmi gond. Betti nagynéni kijött elénk biciklivel, de aztán a tati is jött autóval, mert addigra már apával visszaértek Zalából. Este már autóval jöttünk haza. Mivel jól sikerült ez az utazás, úgy döntöttünk, hogy fogunk majd több ilyen akciót is csinálni. Estére úgy tűnt, hogy felül is kibújt egy újabb fogacska csücske, de azóta is csak úgy tűnik, nem nagyon igyekszik nőni.
12-én hétfőn már tényleg beköszöntött az őszi hideg, sőt majdnem téli hideg volt. Délelőtt még tudtunk traktorozni, de délután már esett az eső, és elmaradt a játszóterezés.

13-án kedden valami front volt, mert Levi elég korán kelt (magához képest). Már apával fent kukorékolt 7-kor. Egész nap szakadt az eső, így beszorultunk a 4 fal közé. Hogy micsoda szenvedés volt ez??? Ráadásul délutánra lakásnézőket vártunk, így kicsit rendet kellett raknom és pici takarítgatni, de Leventétől nem nagyon haladtam, csak hátráltatott. Végülis pöcre kész lettem, de ráment az egész nap. Egy időd házaspár jött lakást nézni. Dorozsmáról szeretnének családiházból kisebbe költözni. Nem valószínű, hogy ők lesznek a vevőink, mert elég sokért árulják a házukat, az életbe nem fogják eladni...
Levi nagyon rászokott a számítógépezésre. Ez is az oka, hogy nem nagyon írok, mert ha ide ülök, akkor ő rögtön itt terem az ölemben és onnantól az van, amit ő akar. :-) Kis informatikusom:

14-én szerdán végre le tudtunk menni sétálni. Jó idő még ugyan nem volt, de legalább nem szakadt az eső. A cipős szekrényen ülve, jól felöltöztünk:

És útnak indultunk. A gesztenyék még kesztyűben is érdekesek. :-)

15-én csütörtökön videót is készítettünk az őszi sétánkról:

16-án pénteken a rajzolás volt az újdonság. Nyár óta nem rajzoltunk. Meglepően ügyesen fogja Levi a zsírkrétákat. Erről is készült videó, bár itt már inkább csak pakolgat, mint rajzol. :-)

17-én szombaton délelőtt Sz. Gabi lakásnézőket hozott. Gabi visszajelzése szerint, nagyon tetszett nekik a lakás, de még gondolkoznak. A lányuknak vennék, aki itt tanul. Nekik nem sürgős, nem kapkodnak. Hmm... Apa délután felnit festett a garázsban. Mi is "segítettünk" neki. :-)
18-án vasárnap délután meglátogatott minket apa unokatesója, Ancsa. Igazából mi hívtuk, mert apa felkérte őt is versenyrendezőnek a jövőbeni versenyeinkhez. Este Forma1-et néztünk. Még Levi is árgus szemekkel nézte. :-)
19-én hétfőn délelőtt kiegészítettük Levi őszi ruhatárát 3 harisnyanadrággal. Úgy döntöttem, hogy mikor traktorozunk, kell a nadrág alá. Üldögélni kevés már a nadrág. Délután Levente sikeresen "elrontotta" a hifit. Tönkre éppen nem ment, de apa nagyon mérges volt így is. Mikor szétszedte, kiderült, hogy csak egy CD-t mozgathatott el, mielőtt betolta, ezért az beragadt és nem is tudta lejátszani. Azóta a szekrény tetején figyel a hifi. Már régen oda kellett volna tenni. 4 órára ügyvédhez mentünk apával. Arra jutottunk, hogy lefoglalózzuk a kiszemelt házikót, nehogy eladják előlünk, míg mi eladjuk a lakást. Így az első konkrét lépés megtörtént a családiház felé. :-)
Egy harisnyás kép. :-)

20-án kedden egész nap fájt a fejem, csak délután mentünk ki Levivel. Délelőtt rákapott a tologatásra. Legyen az autó, edény vagy könyv, mindent tologatott. :-)

Lassan, nagyon lassan kezd kialakulni benne az önálló játszás is. Néha már, 2-5 percre játszik egyedül is, ha nem vagyok vele a szobában. Ha ott is vagyok, akár már negyedórát is leköti magát. Igaz, egy napon belül erre még csak 1-2-szer kerül sor, de nem baj. Ezt is meg kell tanulni. Remélhetőleg ez már azt jelenti, hogy hamarosan jobban fogok tudni ügyködni mellette.
21-én szerdán (azaz ma) nem nagyon sikerült időben delelni. Délután 4-kor aludt csak el. Ma a dömper volt a soros kedvenc játék. Erről is van videónk:

Még tudnék írni, de majd legközelebb. Mennem kell. :-)

Rohan az idő

Már lassan 2 hete nem írunk, pedig mintha még tegnap lett volna. Rohan az idő...
Levente közben 14 hónapos lett és egyre inkább azt veszem észre, hogy nagyfiúsodik, okosodik és ügyesedik.
Az elmúlt két hétben nem sok említésre méltó esemény történt:
Múlt hétfőn volt nálunk a védőnő, de gyorsan útjára engedtük, mert nem volt kérdésünk. Utána pénteken vízmérőcsere színesítette a napunkat. A szombat viszont valóban izgalmas volt, mert versenyen voltunk Ásotthalmon. Apa és én is versenyeztünk, Levente pedig tatizott, mert a tati is jött velünk. Levente annyira élvezte a szabadban való játékot és a tatizást, hogy mikor célba értem, szinte rám se hederintett. Vasárnap annyi érdekesség volt, hogy megünnepeltük apa születésnapját és csináltunk neki gyümölcsös pudingot és sütöttünk banános-csokis muffint. Természetesen apa mellett, Levente is örömmel csemegézett belőle. Mindketten édesszájú haspókok. :-)
Ezen a héten viszont még nem történt ennyi izgalmas dolog sem, ezért inkább Leventéről mesélek...
Nagyon nagyon kis huncut, és egyik percben kis angyal, a másikban meg kis ördög tud lenni. Itt a képen épp az "esti torna" látható. Szinte minden este így zajlik, hogy fürdés előtt Levente jól kiugrálja magát a hasamon. :-)

Aztán az evés is egy érdekes esemény. Egyre inkább azt eszi, amit mi és annak ellenére, hogy még mindig csak 5 foggal bír, mostmár egész ügyesen rág is. Kezdi önállósítani is magát, próbálkozik a villát a szájába tenni, több-kevesebb sikerrel (babavillát, nem tudja magát megszúrni). Igazából már a száját eltalálja, tudna is egyedül enni, csak még az akarás hiányzik hozzá, mert 3-4 falat után mindig játék lesz belőle és nem evés. Így aztán én folytatom az etetést és ő meg jól összemaszatolja magát a feje búbjáig. Itt pl. az orrán is kaja van...

... de a szempilláján is szokott lenni, a hajáról nem is beszélve. :-D Az etetőszéket pedig minden egyes alkalommal le kell csutakoljam. Szóval amilyen szépen evett "kiskorában", olyan rondán eszik most, de hát ez ugye korral jár. ;-) Reméljük, hogy lesz ez még így sem! :-)

Aztán itt van egy videó is arról, hogyan esszük a kiskatonákat. Itt még nem maszatos, éppen csak neki lát.

Sok kedvenc kajája van már: tejbegríz, sütik, tökfőzelék, stb.
A körömvágás viszont kezd javulni Pumuklinak köszönhetően. Levente szeret ülni az ölemben, mikor számítógépezek, és hogy ne legyen neki unalmas, szoktam keresni neki mesedalokat a YouTube-on. Jelenleg a Pumukli a kedvence (arra tippelek, hogy a nevetés miatt talán). A Pumuklit elég 3-4-szer meghallgatni és az alatt hagyja hogy a kezén és a lábán is levágjam a körmeit. :-)

Az építésben is sokat fejlődött, már a kockákat is tudja egymásra tenni, de elég gyorsan berág, ha leborul. Imád labdázni és a motorozást is gyakoroljuk. Kint még mindig jobban szeret lenni, mint bent. Prezúr is van már a térdén. :-)
Az ágy szélén is szeret még mindig ugrálni, hátha egyszer szívinfarktust kapok. Egyik éjjel az ágyról is leesett. Időszakosan nehéz este elaltatni, olyankor csak köztünk hajlandó aludni. Ezen az estén viszont apa leköltözött a szőnyegre, mert nem bírt az ágyon aludni, Levente meg követte és csak a pottyra ébredtünk fel. Szerencsére a takaróra esett nem ütötte meg magát, csak megijedt.
Nappal megint elég keveset alszik, változó időben. Ismét nagyon rág, de még nem bújt ki újabb foga. Egyébként mindent ért, ennek egyre többet jelét adja. Szereti levenni a zokniját és hozza nekem, hogy húzzuk fel. Ha azt mondom megyünk sétálni, szalad a szandijáért, ha azt mondom pancsolni fogunk, rohan a fürdőszobába, ha azt mondom, hogy hammolunk, akkor rángatja az etetőszéket, hogy tegyem bele, ha azt mondom, hogy hozd ide a ..., akkor hozza. De csak 1-szer, többször nem hajlandó egymás után, mert az uncsi. :-)
Hirtelenjében ennyi jutott eszembe.

Zenés délután

Ma egész korán keltünk, ahhoz képest, hogy szombat van (már 8-kor). Levi meg megint ügyes volt és elfogadta az anyacsinálta reggelit. Párolt almát kapott sajtkockákkal. Utána szaladgált pár kört a lakásban és apát se nagyon hagyta tovább aludni 10-nél. Dél körül elszundikált és hagyta hogy takarítsak egy kicsit. Ebéd után várni kellett egy "keveset" apára, de végül csak elindultunk a traktorral a városba.

És hogy mitől volt zenés a délután?
Most 40 éves a Szegedi Szimfónikus Zenekar. Ez alkalomból tegnap este Jubileumi hangversenyt adtak a színházban, ma pedig egész napos Nyílt Napot tartottak a Korzó Zeneházban. Ide látogattunk el mi is. Egy kis ízelítőt hoztunk haza is magunkkal. (A videókon csak részletek vannak, nem teljes művek.)
A Szöllősy Vonósnégyes előadásában a Monti Csárdás:

A Szegedi Kamarazenekar pedig, Mozart "Kis éji zene" című darabját adja elő (közben Levi is belezenélt):

Útban hazafelé is zenét hallgattunk, vízi zenét :-)

A sok élménytől Levente jól elfáradt, este 8-kor már el is aludt. :-)
Minden nap koncertre kéne mennünk. :-)

Sétálunk, sétálunk...

... egy kis dombra lecsücsülünk csüccs! :-)
Délelőtt 1 órácskát aludt manócskám. Utána megebédeltünk (tök főzelék volt) és elmentünk sétálni. Először traktorral indultunk el, mert vásárolnunk kellett, csak utána indulhatott a mandula. ;-)


A házunk előtti (volt játszótéren) parkban sétáltunk. Itt azért szeretünk lenni, mert körben házak vannak, meg a töltés, így autó közelbe nem tud kerülni ez a kis futóbogár. :-)


Aztán kukuccskáltunk egy kicsit. Ezt a játékot itthon is szoktuk művelni. Imádja Levi! :-)


Az éjszakai eső maradványát persze nem lehetett reakció nélkül hagyni. Ezen persze nem csodálkozom, mert emlékeim szerint én is rajongtam a tócsákért. Bár úgy hiszem, én se ugrálhattam benne többet, mint Levente. ;-)

Több felvétel is készült, a frissek között láthatóak. Képeket is készítettünk, a szeptemberi diavetítésnél találhatóak.

A múlt heti nagy beszámolóból kimaradt, hogy kedden, mikor apa "szabin" volt, Matyi is járt nálunk reggel, 2 nagy szatyor ruhát hozott Levinek, amit az ikrek kinőttek már. Szuper kis farmerok és szabadidők voltak benne. Ami nagyon tetszett, hogy mindenből kettőt kaptunk. :-) Vannak köztük olyanok, amiket már tudunk használni, csak mivel a dereka még kicsit bő, lecsúszik, ezért vettünk ma egy hózentróglit (remélem így írják). Ime:


Séta után Levente a saját lábán jött fel a lépcsőn VÉGIG! Lépcsőzni szoktunk, de általában félután elfárad, de most egészen feljött (az 1. emeletig). :-)
Itthon volt egy kis szunya a cicin, most pedig játszik. Kivételesen el van magában. Ez is csak ritkán fordul elő. Nem soká uzsizunk és készítjük apának a vacsorát.
Közben gyerekdalokat hallgatunk...

Egy jobb felvétel + klubtagság + edzés

Este sikerült elcsípnem ezeket a pillanatokat. Itt már építőkockákkal játszik és talán a fényviszonyok is egy kicsit jobbak. Nagyon édes, ahogy örül a sikerének. :-)

Tegnap este egyébként hihetetlen módon már fél 9-kor elaludt, pedig nappal is szépen aludt. Reggel is csak 8-kor keltünk, éjjel is csak 1-szer. Most is pihen. El vagyok képedve, mire nem képes a borult idő. :-)
Mikor pocaklakó volt, akkor is csak szép, napos időben szeretett ficánkolni, egyébként pihengetett. Úgy tűnik ezt a szokását megtartotta. Kíváncsi leszek, délután fog-e majd aludni, illetve most mennyit fog.

Tegnap Levi hivatalosan is Disney könyvklub tag lett, mert megérkezett az első csomagja. Ebben egy Verdák könyv lapult + Verdák CD + Verdák hátizsák. Nem mondom, hogy olcsó mulatság, de úgy döntöttem, hogy a Levi után járó családi pótlékból, ha minden hónapba félreteszünk neki 10eFt-ot, akkor a fennmaradó összegből még futja erre is. Ezek biztosan minőségi könyvek, a CD-k is jól fognak jönni és mindig van valami ajándék is mellé (most a hátizsák volt). Boltban nem kapnánk meg ezeket ennyiért.

Este futóedzést szerettem volna tartani magamnak, de nem igazán jött össze. Amikor apa készült futni, mi is felöltöztünk Leventével és lementünk. Manócskának nem akart lába nőni, csak csimpaszkodott rajtunk, pedig ilyet nem szokott. Elképzelhető, hogy félne a sötétben? Hát nem tudom, mindenesetre összesen egy másfél kört sikerült futnom a háztömb körül, amit végig ordított apa kezében, aztán mi fel is jöttünk, apa meg futhatott. Jövő hétvégén lesz a közelben (Ásotthalmon) egy verseny, amire beneveztünk, arra szerettem volna egy kicsit készülni. Kíváncsi leszek, ma nagyobb sikerrel fogunk-e járni...

Építgetős...

Kicsit sötét sajnos, mert borult volt az ég. Felkapcsoltam a villanyt ugyan, de az sem volt elég. :-( De remélem a lényeg látszik rajta.

Vannak építőkockáink is, de azokkal még nem megy a művelet, csak a pudingformákkal. :-)

Amikor Levente nem bír magával...

Sok a front vagy nem tom mi van, de Levente nem nagyon bír magával mostanában. Teljesen mindegy, hogy kint vagy bent vagyunk. Úgy pörög, mintha muszáj lenne. Marha jók az elemei. ;-)
Eddig csak csapkodni szerette az üvegajtós szekrényt, mostmár egyre többet kirámolja belőle a CD-ket. Ime:
Trónolni is szeret a fotelban, leginkább este. Fáradhatatlanul mászik fel és le, kukucskál balra és jobbra, engem meg a szívbaj kerülget, hogy mikor esik le róla, mert mindezt olyan hévvel teszi, hogy csak na. Kis szeleburdi néha..., de nagyon pofa. :-)

Hétvégén apának is segített egy kicsit, nem csak nekem. Felrakták a nagy szerszámos ládát az ágyra (nem tom mért pont oda?!?). Apa keresett benne valamit, Levente meg segített neki. :-) De ő inkább csak kifele pakolt. De hogy mennyire tetszett neki?!? :-) Ő is ezermester lesz, az már biztos!

Videó is készült róla.

Péntek este megnézettük a kiszemelt házikót Rita apujával is, aki kőmüves. Ritát is vittük persze magunkkal, meg Leventét is. Másodjára is pozitív véleményeket hallottunk. Egyrészt mindkét mester azt mondta, hogy ér annyit (sőt még többet is) a ház, mint amennyit kérnek érte, nyugodt szívvel megvehetjük. Másrészt ugyan van még mit költeni rá, de érdemes vele foglalkozni. Így egyelőre még csak szóban, de már megállapodtunk a tulajdonosokkal, hogy megvesszük, amint megkaptuk a lakásunk árát. Már nem is árulják tovább. Háznézés után beszaladtunk kicsit a mamáékhoz, majd haza.

Szombaton délelőtt jött hozzánk egy újabb érdeklődő a lakásra. Neki is nagyon tetszett és még több pénzt is ajánlott érte, mint az első érdeklődők. Mondtuk, hogy aki előbb visz minket az ügyvédhez, azé a lakás. A szombati érdeklődő mára ígért választ. Kíváncsi leszek...
Délután Forma-1-et néztünk.

Vasárnap a fiúk megajándékoztak egy szabad(fél)nappal. Delelés után Levente megebédelt és kimentek kettesben a mamáékhoz, engem meg itthon hagytak. Mióta Levente megszületett, ez volt az első alkalom, hogy hosszabb ideig (kb. 7 órát) nélkülem volt, illetve én nélküle. Nagyon furcsa volt. Először is roppantul zavart a csönd, már annyira megszoktam, hogy Levente mindig zörög valamivel, hogy előbb tv-t, majd zenét hallgattam. Aztán nagy lendülettel neki fogtam a tervbe vett dolgaimnak. Kezdtem a konyhaszekrénnyel. Kipakoltam belőle azokat, amik a legfelső polcra lettek tavaly berakva, hogy tudjam, hogy milyen edényeink vannak. Aztán szétválogattam, hogy mit használok sűrűbben, mit érhet el Levente, stb., majd szisztematikus visszapakoltam. Nagy meglepetésemre, még sikerült egy kis plusz helyet is felszabadítanom. Mostmár legalább tudom milyen edényeket kaptunk tavaly. Némelyik már korábban is jól jött volna, de mostantól lesz csak használva. A zománcos edényeket és a törékeny fedőket elpakoltam a felsőrészbe, hogy Levente ne érje el. Így most a keze ügyébe csak olyan edény kerülhet, amiben nem tud kárt tenni (remélhetőleg).
A következő színtér a gyerekszoba volt. Úgy megszaporodtak az utóbbi időben Levente ruhái, hogy már nem fértek a szekrénybe és mindenhol szanaszét voltak. A mi cuccainkból kipakoltam pár dolgot a másik szobába és a helyére bepakoltam Levi ruháit. Ott is egy kicsit nagyobb lett a rend. Aztán jött az én ruhásszekrényem, ott is kellett már egy kis válogatás és rendrakás. Költözés előtt meg ez kifejezetten jól jött, mert már eleve úgy pakoltam, hogy akkor ne kelljen túl sokat gondolkozni, válogatni. Tegnap apa ruháira is sor került.
Volt tehát dolgom bőven, de kész lettem velük. Azért közben állandóan azon gondolkoztam, hogy vajon mit csinláhat az én kis manócskám. Betti 2-szer is felhívott, hogy elmesélje mi újság. Voltak búcsúban, Levi kapott is egy kisteknőst, amit húzni lehet és formákat beletenni, játszottak, ettek, aludtak, stb. Nem hiányzott neki se anya, se apa egy percre sem. :-( :-) Csak késő este értek haza. Már nagyon vártam őket!!! :-)

A héten elég nyűgős volt eddig Levente és ez főleg az alvásban jelentkezett. Össze-vissza alszik, illetve nem alszik. Rendkívül sokat kell vele mozogni. A napokban többnyire gesztenyét szedtünk, de olyan is volt, hogy csak sétáltunk, mentünk amerre a lábunk vitt.

Ma sütöttem palacsintát vacsorára magunknak. Délben Levi felfalt belőle KETTŐT is lekvárral. Felkarikáztam neki, ő meg tömte befelé. :-) Kis drága volt, jó lett volna felvenni, de én is nyakig maszat voltam, meg ő is. :-)

Levente: Amikor az ősök nem bírnak magukkal...

Kedves Nénik és Bácsik!
Elég mozgalmas az életünk mostanában, az őseim nem bírnak magukkal, aztán meg csodálkoznak, hogy én sem. ;-)
Kedden apa "félig" szabin volt, ami azt jelentette, hogy csak du. 3-ra ment be dolgozni, addig velünk volt. Reggel elszaladt a Hőszolgáltatóhoz, mert miután leolvasták a hőmennyiségmérőinket, kiderült, hogy 70eFt túlfizetésünk van, amit fel lehetett venni készpénzben. Mikorra hazajött én elszundikáltam. Anya gonosz volt, mert felébresztett, hogy mennünk kell a szemész doktor nénihez. Persze csúszás volt, várni kellett több mint fél órát, simán alhattam volna még, na mind1. A doktor néni nagyon aranyos és kedves volt. Volt neki többféle, színes műszere, amivel belevilágított a szemembe. Mindig el akartam venni tőle, de nem adta ide sajnos. Valami pontot vizsgálgatott a szememfehérjében, amit anyáék nem túl régen vettek észre. Azt mondta, hogy fejlődési rendellenesség. A szememfehérje nagyon vékony itt-ott és ott átvilágít az alatta lévő réteg. De ettől semmi bajom nincs, a szemem amúgy nagyon jó. Azért 1 év múlva is szeretne látni. Egyébként teljesen el voltak tőlem ájulva, hogy milyen jó gyerek vagyok, mert mindig arra néztem amerre kellett. Pedig nem is voltam jó, csak nagyon érdekelt volna a doktor néni műszere, azt néztem. De higgyék csak azt, hogy jó vagyok! ;-)
A klinikáról egy boltba mentünk, ahol anya vett egy kütyüt a számítógépéhez, hogy újra tudja használni az egerét, amit én tönkre tettem. Valamelyik nap sikerült úgy lelöknöm a billentyűzetet, hogy az ráesett az egér kábelére, ami kiszakadt a gépből úgy, hogy az egyik vége a gépben maradt. Ezt az alkatrészt kellett pótolni egy újjal. Utána anya dolgozójába mentünk. Egy papírt kellett kitöltettni apa munkahelyére. Ki érti ezt? Ott is jól megcsodáltak engem a nénik és bácsik. Ritával is találkoztunk. Utána az okmányirodába mentünk, mert apának a személyiét meg kellett hosszabítani. Csak ezután jöttünk haza és kaptam ebédet. Hát jó sokat kellett rá várnom, de túl éltem. Délután még boltba is elmentünk, mikor apa dolgozott.
De most hagyjuk apáékat, mesélek mást.
Azt hiszem még hétfőn volt, hogy anya pakolt az egyik szekrényben, mikor felfedeztem ott egy játékos vödröt, amivel már régen játszottam. Nagyon megörültem neki, és rögtön el is kezdtem rágni.
Aztán csak kanyarodjunk vissza egy kicsit apához. Télen a konyhaszekrény mellett a fal bepenészedett, mert nagyon hideg és kivülről nincs szigetelve. Ezért apa a szélső fakkot megszüntette (majd valamikor polcokat akar csinálni a helyére). Így most nincs ott semmi, csak egy nagy "bunker", amibe nagyon jó bebújni és játszani ott. :-) Így anyát se zavarom annyira, mert nem a lábai alatt mászkálok.

Esténként már elég hüvös van, újabban csukott ablak mellett alszom és anya jól felöltöztett (mert mindig kitakarózom). Előkereste a régi kezes-lábas ruháimat (még nem sikerült kinőnöm őket). Így este ez a kertész naci volt rajtam újra. Nagyon izgi volt, hogy csúszásgátló bogyók vannak a talpán, amik nyikorognak, mikor megyek. :-)

Mostanában rákaptam a szekrény pakolásra. Reggel is ezzel fogadtam anyát miután elmosogatott. Kezdtem a ruháimat kipakolni a szekrényből, hogy könnyebb legyen neki átnézni őket. :-)

Szoktam focizni is sokat. A lakásban a rongy focival, a játszótéren a dédiféle gumilabdával. Van egy videó is róla. Anya bánatára rászoktam a ciciharapásra is. Nem nagyon szoktam emlékezni rá, mert olyankor már félálomban vagyok, amikor ráharapok és nem is direkt csinálom, de anyának nem tetszik. Sétáláskor észrevettem egy furcsa dolgot. Van a környéken pár óvoda, amiről anya azt mondta, hogy kisgyerekek járnak oda. A héten és múlt héten is elég sok anyukát láttam ott az udvaron. Ezek szerint nem csak gyerekek járnak oda. Na majd számonkérem anyától, hogy miért akar engem becsapni?!? ;-) Egyébként a játszótéren is furcsa dolog történt. A házunk előtt és a garázs mögött is még régi típusú, fém játszótér VOLT keddig. Kedden ugyan is nagy gépek jöttek és összedaraboltak, majd kiszedtek mindent a földből és elsímították. Anya szerint új játszótér fog majd épülni fából EU szabvány szerint. Nem tudom mi az, de remélem jó lesz, mert így most messzebb kell menni játszani. Az igazi az lenne, ha nem is kéne menni sehová, hanem itthon lenne a játszótér. Apa azt ígérte, hogy jövőre már saját játszóterem lesz a saját udvarunkon. Hát úgy legyen!

Ugyanis úgy tűnik elkelt a lakásunk, már árat is fixáltak apáék. Sőt van egy újabb komoly érdeklődő is, akinek apa azt mondta, hogy jöjjön bátran, nézze meg és ha többet ad érte, akkor neki adjuk el, mivel még a másik vevővel sincs lepapírozva semmi. Nagy zsivány ez az apa! ;-) Közben a kiszemelet házikónkat is tegnap megnézette egy kőművessel, sőt holnap is megnézeti egy másikkal is, hogy mit mondanak rá, érdemes-e foglalkozni vele, mennyibe kerülne az elképzelései szerint átalakítani, befejezni. Tegnap pozitív dolgokat hallott és úgy tűnik a pénztárcájába is bele fog férni. Azért a holnapi véleményre is kíváncsiak leszünk. Így most a jelen állás szerint mégsem kapok kistesót a 2. szülinapomra, amit nem is bánok annyira, mert addig is csak az enyém lesz anya és apa. :-) Viszont így anya vissza fog menni dolgozni jövőre és nekem bölcsibe kell járnom. Igazából ezt se bánom annyira, mert akkor már Domaszéken fogunk lakni és ott Betti nagynéni van a bölcsibe és őt nagyon szeretem, vele nagyon izgi lesz a bölcsi, az tuti. :-) Kistesó meg ráér később, amikor már lesz sok barátom és nem lesz kedvem annyit játszani anyával.

Az jutott még eszembe, hogy anya is zsivány ám, mert próbál megint rászoktatni a "házikosztra". Már kétszer belém varázsolt banános-almát és egyszer körtés-almát. Ebédet szerencsére még mindig bébiételt kapok. :-)

Szeretek mostanában bújócskázni, függönyködni, pakolni, olvasni, tárgyakat ide-oda vinni, edényeket rakosgatni, építeni, labdázni, focizni, homokozni, kavicsolni és dumálni is. Sőt, megmutattam anyának, hogy milyen okos is vagyok. Eddig is az voltam, csak nem adtam jelét, hogy ne ugráltasson. És milyen jól is tettem, mert mióta tudja, hogy miket tudok állandóan ilyeneket mond:

- Hozd ide nekem a labdát!

- Hol van a kutyus?

- Hova lett a zoknid? stb.

Azt hiszem minden érdekeset elmeséltem erről a hétről. Még a domaszéki beszámolóval lógok, egyszer arra is sor kerül. Addig is puszilok mindenkit!

Levente

Újra jelentkezünk

Húúú, nem is tudom hol kezdjem, annyi minden történt ez elmúlt 2-3 hétben, amióta nem jelentkeztünk.

Aug. 18. szombaton ugye "kiköltöztünk" Domaszékre a mamáékhoz Leventével, apa pedig másnap utazott Miskolcra, ahol megrendezésre került a Tájfutó VB (Világbajnokság) és annak kísérőversenyeként a Hungária Kupa - a legrangosabb magyar tájfutó verseny, ami legalább 5 napos szokott lenni. Apa a Hungária Kupa céljában volt rendező személyzet, most nem versenyezni ment. Egészen aug. 23-ig "dolgozott", és csak késő este ért haza. Értünk másnap - hétfőn - jött ki a mamáékhoz. Mi nagyon jól éreztük magunkat, valóban nyaralás volt Leventének és nekem is a kint töltött idő, de erről majd máskor számolunk be ennél jóval részletesebben.

Hétfőn mikor hazajöttünk Levente kapott egy ajándékot apától, egy szuper dömpert.
Nagyon jókat huncutkodtak egymással a találkozás örömére. :-) Szerencsére apa egész héten szabin volt még akkor is, így nem kellett hirtelen visszaváltanunk a "munkás" hétköznapokra.

Régebben írtam egy házikóról, amit szerettünk volna megvenni. A házikó elkelt, de bennünk felébredt a vágy, hogy ne hagyjuk annyiban ezt a családi ház kérdést. Ebben Levente is megerősített minket ezen a héten, mert a domaszéki szabadság és udvarozás után nem nagyon bírt magával a 4 fal között - azóta sem. Szóval a fejünkbe vettük, hogy családi házba költözünk, amint lehetséges. Amíg apa szabin volt megnéztünk 2 házat is, sőt most hétvégén is megyünk. Közben a lakásunkat is meghirdettük eladásra. Rögtön másnap már voltak is érdeklődök, sőt tegnap is. A tegnapiak elég komolynak tűntek, még ugyan holnapig átgondolják, de azt mondták, hogy nagyon tetszik nekik a lakás és szeretnék megvenni. Igazából szinte csak az anyaigakban nem egyeztünk még meg. Mindenesetre még nem végleges a dolog, de úgy tűnik sínen vagyunk a családi ház álom felé. Még a szocpolnak akarunk utána járni, hátha azt is ki tudnánk használni.

Egy kis móka: tegnap délután felfigyeltünk rá, hogy a szomszéd erkély virágos ládájába egy pálcára szúrva ez a felirat állt: Szia Ida! Feltűnően úgy volt fordítva, hogy mi pont jól el tudjuk olvasni. Nem egy virágon volt, hanem csak úgy a földben. Nem nagyon tudtuk mire vélni...
Aztán mikor jöttek a lakásnézők, kiderült hogy a nőnek a kollégája erkélyszomszédunk és neki tették ki a táblát, hogy tudja, hol lakik a kolléga - aki egyébként sejtette, hogy hozzánk fognak jönni. :-D Vannak még pihent emberek. Estére már el is tűnt a tábla. :-)

Levente tegnap éjjel műsorozott, valószínűleg megint jön egy foga. Legalább 2 órát virrasztottunk, így tegnap elég nyügösek és fáradtak voltunk mindketten. Este aztán BK alatt beájult, mint egy kisbéka és aludt reggel fél 7-ig.

Mostanában szeret nagyon labdázni (videó készült róla) és már építeni is próbál, csak még ritkán sikerül. Ma olvastunk is egy nagyot. Olyan kis okos, mert mikor a nyuszira mutattam és kérdeztem, hogy az-e a cica, rázta a fejét, hogy nem. Persze lehet, hogy ez még csak véletlen volt, nem tudom. Nagyon figyeli a fényeket, árnyékokat, szeretné megfogni őket (erről is van videó). Imád továbbra is táncolni, már az ágy tetején is, amitől frászt szoktam kapni (szintén van róla videó). Valamelyik nap pedig, kitaláltuk, hogy a dömper kerekére rátettük a labdát és így ha valamelyiket pörgeti, forog az egész - mintha fogaskerekek lennének. Ezzel is sok időt el tud tölteni, mert próbálja felfogni, hogy is működik. Erről kép készült.

Az evés továbbra is furán működik. Ha én csinálok babakaját, azt nem eszi meg, csak a bébiételt, viszont a mi kajánkból meg hajlandó enni, sőt kéri. Olyan nincs, hogy mi eszünk és ő nem kap belőle. A tészták, rizses dolgok - főleg rakottak - nagyon csúsznak neki. A krumplisok még nem a kedvencek. Már adtam neki alma falatokat is, azzal is egész jól elvolt. Nem mondom, hogy szépen megette, de a torkán is csúszott le belőle.

Mostanában napjában 2× kell már kimennünk a szabadba, mert nagyon igényli. Délelőtt traktorozni szoktunk - többnyire elmegyünk bevásárolni -, délután pedig játszóterezni szoktunk, hogy szocializálódjunk is a mozgás és levegőzés mellett. Nagyon szokta élvezni, mindig megy a nagyok után és nem fél tőlük. Szoktunk hintázni, kavicsolni, homokozni - szerencsére már nem veszi a kezét a szájába - és néha rugós pacizni is. Sokat szaladgál is, hol a totyogókkal, hol a nagyok után. :-) A játszótéren rólam, rólunk nem is nagyon vesz tudomást, olyan jól elvan.

Hopp, még az jutott eszembe, hogy múlt héten egyik este bementünk a belvárosba esti sétára apával együtt és megnéztük a szökőkutat a Dugonics téren. Leventének nagyon tetszett, és hogy mennyi gyerek volt ott - még 8 után is?!? Erről is vannak képek, még augusztusnál.

Egyelőre csak képek...

Nagyon jól érezzük magunkat Domaszéken, egy percre sem unatkozunk. A képeket már feltettük az augusztusiakhoz, egyelőre azok mesélnek helyettünk, aztán ha lesz egy kis nyugi, majd mesélünk is.

Nyári szünet

Apa holnap indul a tájfutó VB-re rendezőnek. Több mint 1 hétig lesz oda. Addig mi Leventével "kiköltözünk" Domaszékre a mamáékhoz. Már nagyon várnak minket. Tata és Bogi egyébként is otthon van, de most a mama és Betti nagynéni is szabin van, teljes a létszám. Nem tudom, hogy lesz-e időnk blogot írni, de nem valószínű. Majd ha 24-én hazajöttünk, igyekszünk beszámolni a "nyári szünetünkről". :-)
Ha mégis tudunk, akkor azért bejelentkezünk...

Álomkór

Tegnap nem tudom mi történt Leventével, de álomkóros volt. Biztosan megcsípte egy cecelégy. :-) Délben aludt 2 és fél órát, aztán este 3/4 7-től 8-ig is több mint 1 órát. Azt hittük, hogy éjfélig nem is fog aztán elaludni, így elkezdtünk 9-kor filmet nézni. Valamikor még 11 előtt azt vettem észre, hogy beájult (cici nélkül). Ez nagy szó! Ne sűrűn élvezhetjük. És ma se kelt korán, csak fél 9 körül.
2 hét telefonálgatás után ma végre sikerült időpontot kérnem a szemvizsgálatra (az 1 éves státuszvizsgálathoz). Szept. 8-án megyünk.

Az előbb főztem - próbáltam. Levente segítkezett. :-) Levideóztam és képek is készültek róla.

Levente: Strandoltunk

Kedves Nénik és Bácsik!
Tegnap szuper napom volt. Utaztunk egy nagyot és elmentünk Kiskunmajsára strandolni. :-) Itt még az autóban ülök és várom, hogy induljunk. A smicit vagányan hordom. :-)
Végre megérkeztünk. Pokróc le, apa sátrat vert, anya a talpamtól a holdacskáig bekent naptejjel, hogy le ne égjek.

Aztán irány a part! :-)

A vízbe egyedül nem mertem belemenni, csak apával, vagy anyával. Először a homokos partú medencével kezdtem. Apát sétáltattam benne. Aztán úsztunk is (videó).

A gyerekmedencében anyával huncutkodtam. Jól lepancsoltam vízzel, meg az úszógumit tologattam. A derekamig ért a víz, de azért óvatos voltam és mindig a medence szélén maradtam.

Az is nagyon jó volt, hogy lehetett mezítlábaskodni. A fű is, és a homok is nagyon kellemes és puha szőnyeg. A fűben még faleveleket is találtam.

Egy kis séta után apa elment úszni, mi meg anyával homokoztunk.

Anya épített nekem várat, meg csinált vödör formát, amit jól leromboltam. :-)

A vödröm is mindig teletöltöttem.

Indulás előtt még megsétáltattam anyát. Belesétáltunk a víz szélébe, aztán ki a partra. Aztán megint a vízbe és megint a partra és így tovább. Nagyon élveztem! :-)

5 órát voltunk a strandon, de nagyon jó volt. Remélem máskor is megyünk. Strandolás után még nem indultunk egyből haza, elmentünk Soltvadkertre fagyizni. Én is ettem egy tölcsért, nagyon jól elmajszolgattam. Utána hazaindultunk, de közben beszaladtunk egy rövid időre a mamáékhoz Domaszékre. Jó későn értünk haza, elfáradtam a sok szép élménytől. Éjjel nagyon jót aludtam. :-)

Ma csak pihentünk, meg játszottunk. Olyan jó anyáékkal huncutkodni. Szeretem mikor mindketten itthon vannak és velem foglalkoznak.

Mindenkinek szép nyári napokat!

Puszi, Levente