Eddig csak csapkodni szerette az üvegajtós szekrényt, mostmár egyre többet kirámolja belőle a CD-ket. Ime:
Trónolni is szeret a fotelban, leginkább este. Fáradhatatlanul mászik fel és le, kukucskál balra és jobbra, engem meg a szívbaj kerülget, hogy mikor esik le róla, mert mindezt olyan hévvel teszi, hogy csak na. Kis szeleburdi néha..., de nagyon pofa. :-)
Hétvégén apának is segített egy kicsit, nem csak nekem. Felrakták a nagy szerszámos ládát az ágyra (nem tom mért pont oda?!?). Apa keresett benne valamit, Levente meg segített neki. :-) De ő inkább csak kifele pakolt. De hogy mennyire tetszett neki?!? :-) Ő is ezermester lesz, az már biztos!
Videó is készült róla.
Péntek este megnézettük a kiszemelt házikót Rita apujával is, aki kőmüves. Ritát is vittük persze magunkkal, meg Leventét is. Másodjára is pozitív véleményeket hallottunk. Egyrészt mindkét mester azt mondta, hogy ér annyit (sőt még többet is) a ház, mint amennyit kérnek érte, nyugodt szívvel megvehetjük. Másrészt ugyan van még mit költeni rá, de érdemes vele foglalkozni. Így egyelőre még csak szóban, de már megállapodtunk a tulajdonosokkal, hogy megvesszük, amint megkaptuk a lakásunk árát. Már nem is árulják tovább. Háznézés után beszaladtunk kicsit a mamáékhoz, majd haza.
Szombaton délelőtt jött hozzánk egy újabb érdeklődő a lakásra. Neki is nagyon tetszett és még több pénzt is ajánlott érte, mint az első érdeklődők. Mondtuk, hogy aki előbb visz minket az ügyvédhez, azé a lakás. A szombati érdeklődő mára ígért választ. Kíváncsi leszek...
Délután Forma-1-et néztünk.
Vasárnap a fiúk megajándékoztak egy szabad(fél)nappal. Delelés után Levente megebédelt és kimentek kettesben a mamáékhoz, engem meg itthon hagytak. Mióta Levente megszületett, ez volt az első alkalom, hogy hosszabb ideig (kb. 7 órát) nélkülem volt, illetve én nélküle. Nagyon furcsa volt. Először is roppantul zavart a csönd, már annyira megszoktam, hogy Levente mindig zörög valamivel, hogy előbb tv-t, majd zenét hallgattam. Aztán nagy lendülettel neki fogtam a tervbe vett dolgaimnak. Kezdtem a konyhaszekrénnyel. Kipakoltam belőle azokat, amik a legfelső polcra lettek tavaly berakva, hogy tudjam, hogy milyen edényeink vannak. Aztán szétválogattam, hogy mit használok sűrűbben, mit érhet el Levente, stb., majd szisztematikus visszapakoltam. Nagy meglepetésemre, még sikerült egy kis plusz helyet is felszabadítanom. Mostmár legalább tudom milyen edényeket kaptunk tavaly. Némelyik már korábban is jól jött volna, de mostantól lesz csak használva. A zománcos edényeket és a törékeny fedőket elpakoltam a felsőrészbe, hogy Levente ne érje el. Így most a keze ügyébe csak olyan edény kerülhet, amiben nem tud kárt tenni (remélhetőleg).
A következő színtér a gyerekszoba volt. Úgy megszaporodtak az utóbbi időben Levente ruhái, hogy már nem fértek a szekrénybe és mindenhol szanaszét voltak. A mi cuccainkból kipakoltam pár dolgot a másik szobába és a helyére bepakoltam Levi ruháit. Ott is egy kicsit nagyobb lett a rend. Aztán jött az én ruhásszekrényem, ott is kellett már egy kis válogatás és rendrakás. Költözés előtt meg ez kifejezetten jól jött, mert már eleve úgy pakoltam, hogy akkor ne kelljen túl sokat gondolkozni, válogatni. Tegnap apa ruháira is sor került.
Volt tehát dolgom bőven, de kész lettem velük. Azért közben állandóan azon gondolkoztam, hogy vajon mit csinláhat az én kis manócskám. Betti 2-szer is felhívott, hogy elmesélje mi újság. Voltak búcsúban, Levi kapott is egy kisteknőst, amit húzni lehet és formákat beletenni, játszottak, ettek, aludtak, stb. Nem hiányzott neki se anya, se apa egy percre sem. :-( :-) Csak késő este értek haza. Már nagyon vártam őket!!! :-)
A héten elég nyűgős volt eddig Levente és ez főleg az alvásban jelentkezett. Össze-vissza alszik, illetve nem alszik. Rendkívül sokat kell vele mozogni. A napokban többnyire gesztenyét szedtünk, de olyan is volt, hogy csak sétáltunk, mentünk amerre a lábunk vitt.
Ma sütöttem palacsintát vacsorára magunknak. Délben Levi felfalt belőle KETTŐT is lekvárral. Felkarikáztam neki, ő meg tömte befelé. :-) Kis drága volt, jó lett volna felvenni, de én is nyakig maszat voltam, meg ő is. :-)
