Elég mozgalmas az életünk mostanában, az őseim nem bírnak magukkal, aztán meg csodálkoznak, hogy én sem. ;-)
Kedden apa "félig" szabin volt, ami azt jelentette, hogy csak du. 3-ra ment be dolgozni, addig velünk volt. Reggel elszaladt a Hőszolgáltatóhoz, mert miután leolvasták a hőmennyiségmérőinket, kiderült, hogy 70eFt túlfizetésünk van, amit fel lehetett venni készpénzben. Mikorra hazajött én elszundikáltam. Anya gonosz volt, mert felébresztett, hogy mennünk kell a szemész doktor nénihez. Persze csúszás volt, várni kellett több mint fél órát, simán alhattam volna még, na mind1. A doktor néni nagyon aranyos és kedves volt. Volt neki többféle, színes műszere, amivel belevilágított a szemembe. Mindig el akartam venni tőle, de nem adta ide sajnos. Valami pontot vizsgálgatott a szememfehérjében, amit anyáék nem túl régen vettek észre. Azt mondta, hogy fejlődési rendellenesség. A szememfehérje nagyon vékony itt-ott és ott átvilágít az alatta lévő réteg. De ettől semmi bajom nincs, a szemem amúgy nagyon jó. Azért 1 év múlva is szeretne látni. Egyébként teljesen el voltak tőlem ájulva, hogy milyen jó gyerek vagyok, mert mindig arra néztem amerre kellett. Pedig nem is voltam jó, csak nagyon érdekelt volna a doktor néni műszere, azt néztem. De higgyék csak azt, hogy jó vagyok! ;-)
A klinikáról egy boltba mentünk, ahol anya vett egy kütyüt a számítógépéhez, hogy újra tudja használni az egerét, amit én tönkre tettem. Valamelyik nap sikerült úgy lelöknöm a billentyűzetet, hogy az ráesett az egér kábelére, ami kiszakadt a gépből úgy, hogy az egyik vége a gépben maradt. Ezt az alkatrészt kellett pótolni egy újjal. Utána anya dolgozójába mentünk. Egy papírt kellett kitöltettni apa munkahelyére. Ki érti ezt? Ott is jól megcsodáltak engem a nénik és bácsik. Ritával is találkoztunk. Utána az okmányirodába mentünk, mert apának a személyiét meg kellett hosszabítani. Csak ezután jöttünk haza és kaptam ebédet. Hát jó sokat kellett rá várnom, de túl éltem. Délután még boltba is elmentünk, mikor apa dolgozott.
De most hagyjuk apáékat, mesélek mást.
Azt hiszem még hétfőn volt, hogy anya pakolt az egyik szekrényben, mikor felfedeztem ott egy játékos vödröt, amivel már régen játszottam. Nagyon megörültem neki, és rögtön el is kezdtem rágni.
Aztán csak kanyarodjunk vissza egy kicsit apához. Télen a konyhaszekrény mellett a fal bepenészedett, mert nagyon hideg és kivülről nincs szigetelve. Ezért apa a szélső fakkot megszüntette (majd valamikor polcokat akar csinálni a helyére). Így most nincs ott semmi, csak egy nagy "bunker", amibe nagyon jó bebújni és játszani ott. :-) Így anyát se zavarom annyira, mert nem a lábai alatt mászkálok.
Esténként már elég hüvös van, újabban csukott ablak mellett alszom és anya jól felöltöztett (mert mindig kitakarózom). Előkereste a régi kezes-lábas ruháimat (még nem sikerült kinőnöm őket). Így este ez a kertész naci volt rajtam újra. Nagyon izgi volt, hogy csúszásgátló bogyók vannak a talpán, amik nyikorognak, mikor megyek. :-)
Mostanában rákaptam a szekrény pakolásra. Reggel is ezzel fogadtam anyát miután elmosogatott. Kezdtem a ruháimat kipakolni a szekrényből, hogy könnyebb legyen neki átnézni őket. :-)
Szoktam focizni is sokat. A lakásban a rongy focival, a játszótéren a dédiféle gumilabdával. Van egy videó is róla. Anya bánatára rászoktam a ciciharapásra is. Nem nagyon szoktam emlékezni rá, mert olyankor már félálomban vagyok, amikor ráharapok és nem is direkt csinálom, de anyának nem tetszik. Sétáláskor észrevettem egy furcsa dolgot. Van a környéken pár óvoda, amiről anya azt mondta, hogy kisgyerekek járnak oda. A héten és múlt héten is elég sok anyukát láttam ott az udvaron. Ezek szerint nem csak gyerekek járnak oda. Na majd számonkérem anyától, hogy miért akar engem becsapni?!? ;-) Egyébként a játszótéren is furcsa dolog történt. A házunk előtt és a garázs mögött is még régi típusú, fém játszótér VOLT keddig. Kedden ugyan is nagy gépek jöttek és összedaraboltak, majd kiszedtek mindent a földből és elsímították. Anya szerint új játszótér fog majd épülni fából EU szabvány szerint. Nem tudom mi az, de remélem jó lesz, mert így most messzebb kell menni játszani. Az igazi az lenne, ha nem is kéne menni sehová, hanem itthon lenne a játszótér. Apa azt ígérte, hogy jövőre már saját játszóterem lesz a saját udvarunkon. Hát úgy legyen!Ugyanis úgy tűnik elkelt a lakásunk, már árat is fixáltak apáék. Sőt van egy újabb komoly érdeklődő is, akinek apa azt mondta, hogy jöjjön bátran, nézze meg és ha többet ad érte, akkor neki adjuk el, mivel még a másik vevővel sincs lepapírozva semmi. Nagy zsivány ez az apa! ;-) Közben a kiszemelet házikónkat is tegnap megnézette egy kőművessel, sőt holnap is megnézeti egy másikkal is, hogy mit mondanak rá, érdemes-e foglalkozni vele, mennyibe kerülne az elképzelései szerint átalakítani, befejezni. Tegnap pozitív dolgokat hallott és úgy tűnik a pénztárcájába is bele fog férni. Azért a holnapi véleményre is kíváncsiak leszünk. Így most a jelen állás szerint mégsem kapok kistesót a 2. szülinapomra, amit nem is bánok annyira, mert addig is csak az enyém lesz anya és apa. :-) Viszont így anya vissza fog menni dolgozni jövőre és nekem bölcsibe kell járnom. Igazából ezt se bánom annyira, mert akkor már Domaszéken fogunk lakni és ott Betti nagynéni van a bölcsibe és őt nagyon szeretem, vele nagyon izgi lesz a bölcsi, az tuti. :-) Kistesó meg ráér később, amikor már lesz sok barátom és nem lesz kedvem annyit játszani anyával.
Az jutott még eszembe, hogy anya is zsivány ám, mert próbál megint rászoktatni a "házikosztra". Már kétszer belém varázsolt banános-almát és egyszer körtés-almát. Ebédet szerencsére még mindig bébiételt kapok. :-)
Szeretek mostanában bújócskázni, függönyködni, pakolni, olvasni, tárgyakat ide-oda vinni, edényeket rakosgatni, építeni, labdázni, focizni, homokozni, kavicsolni és dumálni is. Sőt, megmutattam anyának, hogy milyen okos is vagyok. Eddig is az voltam, csak nem adtam jelét, hogy ne ugráltasson. És milyen jól is tettem, mert mióta tudja, hogy miket tudok állandóan ilyeneket mond:
- Hozd ide nekem a labdát!
- Hol van a kutyus?
- Hova lett a zoknid? stb.
Azt hiszem minden érdekeset elmeséltem erről a hétről. Még a domaszéki beszámolóval lógok, egyszer arra is sor kerül. Addig is puszilok mindenkit!
Levente
