Egy kis reklám

2 héttel ezelőtt (május 8-9-én) a tájfutó klubunkkal versenyt rendeztünk. Nem kisebb rendezvény volt ez, mint az Éjszakai Országos Bajnokság, másnap pedig a Maccabi Kupa. Már a jövő évi nemzetközi verseny rendezésére készülve, itt is kitett a csapat magáért. A visszajelzések szerint igen magasra tettük a lécet a többi verseny rendezői számára és magunknak is a 2011-es Hungária Kupához.
A sikerre tekintettel és hogy egy kicsit reklámozzam is a tájfutást, íme egy videó a versenyről:

Hamarosan a lemaradásaimmal is jelentkezem.

Félmondatokban...

Napok óta szeretnék már írni, de nem nagyon jutok ide, pedig rengeteg dologról tudnék mesélni. Így most csak félmondatokban próbálom meg összefoglalni a legfontosabbakat, és abból is azt, ami eszembe jut hirtelen...

Április 4-én, húsvét vasárnap végre meg lett keresztelve a mi Levente fiúnk és Feri nagybátyó lett a keresztapuja. A keresztelő Szegeden volt a tátratéri Szent Gellért plébánián, utána pedig tartottunk egy családi összejövetelt Domaszéken. Minderről képek is árulkodnak.
Az összejövetelre a taták és Laci ("bácsi") bográcsban főztek marhapörköltet, illetve a mama sütött csirkecombokat és készített salátát. Köszönjük nekik!!! Sütiben sem volt hiány: Levi kapott egy tortát a dédiéktől, keresztapu, mami is hoztak sok finomságot és a mama is sütött. Azt hiszem senki sem ment haza éhesen. ;-)

A következő ami eszembe jut, hogy április 10-én, most először nem apával mentünk Vásárhelyre fodrászkodni, hanem Levivel kettesben busszal. Így ugye a városon belüli mozgásunkhoz szükségünk volt egy kis segítségre, de Erzsi nagyon rendes volt, mert szerzett nekünk egy gyereküléses biciklit. Köszönjük! :-) Levinek először nem tetszett a dolog, mert a buszon elszundikált, de aztán megbarátkozott a gyereküléssel. A buszozással is minden rendben volt, tündéri fiú Levente.

Ezen az élményen felbuzdulva a névnapomra apától kaptam egy biciklit gyereküléssel. :-) Nagyon örültem neki én is és Levi is. 2-3 naponta el is szoktunk menni biciklivel Mórahalomra. Amikor kitolom a biciklit az udvarra, Levi rögtön ott toporzékol, hogy fel szeretne ülni. Tetszik neki nagyon! :-)

Már 2 és fél hónapja lakunk Domaszéken, azóta folyt a hitelügyintézés, hogy végre a miénk legyen a kiszemelt házikó. Április 30-án végre ez is lezárult és kifizettük az eladókat (az ügymenetet nem részletezem, kár a szó is érte...). Így végre háztulajdonosok lettünk és május 1-én megkaptuk a kulcsot is. :-) Egy újabb szakasz kezdődött ezzel.

Apa kedd óta szabin van, mert sok a dolga (mindenféle). Tegnap pl. barkácsolt a hétvégi versenyre és Levi segített neki az udvaron, adogatta apának a csavarokat. :-) Ő lesz a jobb keze és majd ellesi az ezermesterséget, az tuti. Készült róla kép is, hamarosan felteszem.

Közben a garázsunkra is akadt vevő, jövő szerdán azt is eladjuk. Abból lesz egy kis készpénzünk a házikó körüli teendők elkezdéséhez. Apa már méricskélt, megrendelte a kerítéshez valókat. A héten egyeztet a kőművessel és egy tervezővel az átalakításokról és aztán indul a mandula...

Levente is sokat fejlődött, okosodott mióta itt lakunk. Már tudja mondani (ha akarja), hogy "szia", "cica", "tati", "jajjaj". :-) Mutogat, hogy mit szeretne és elképesztően segítőkész, rendszerető: viszi Betti után a papucsát és adja a lábára. Ha kóbor zoknit talál, keresi a gazdáját és adja a lábára. :-) Ami nincs a helyén, azt odateszi. Vásárláskor segít a szatyorcipelésben (fogja az egyik fülét). :-) És még sorolhatnám. Levesz minket a lábunkról. Kezdik érdekelni a könyvek újra. Amit a keresztelőre kapott fa képkirakót, azt nagyon szereti. Kirakosgatjuk, utána mutogatjuk és mondjuk, hogy mi van rajta. Motorral egyre vagányabb, merészebb. Néha csak sziszegni van időm, olyan gyorsan száguld vele. A garázsból kihoztunk neki egy kis biciklit, amin nincs pótkerék és tettünk az ülés mögé egy seprőnyelet, azzal is fenemód szeret az udvaron körözgetni. :-) Erről is van videó. A szobánkat is átrendeztük egy kicsit. Mostmár csak 1 személyes része van Levinek és mellé tettük a mi nagyágyunkat, így végre megint apával alszom és nem Levivel. Azt hittem, majd furcsa lesz neki, de szó nélkül vette a változásokat és tudja, hogy hol az ő fészke. :-) Persze csak egy karnyújtásnyira vagyok tőle, így könnyebb. És ami nagyon jó dolog még, hogy egyre inkább otthon érzi magát a családban és 2-3 hete már, hogy egy-egy alkalomra magától odamegy mondjuk a Bogihoz (nélkülem) és vele van a szobájában, vagy esténként szeret a mamához és a tatához bemenni tv-zni. Közben persze autózik az asztalon, én pedig meg tudok fürdeni manó felügyelet nélkül. :-) Alakulunk, ha lassan is...
Most ennyi jutott eszembe. Majd mostmár talán sűrűbben, de rövidebb bejegyzésekkel jelentkezünk majd.