Aug. 18. szombaton ugye "kiköltöztünk" Domaszékre a mamáékhoz Leventével, apa pedig másnap utazott Miskolcra, ahol megrendezésre került a Tájfutó VB (Világbajnokság) és annak kísérőversenyeként a Hungária Kupa - a legrangosabb magyar tájfutó verseny, ami legalább 5 napos szokott lenni. Apa a Hungária Kupa céljában volt rendező személyzet, most nem versenyezni ment. Egészen aug. 23-ig "dolgozott", és csak késő este ért haza. Értünk másnap - hétfőn - jött ki a mamáékhoz. Mi nagyon jól éreztük magunkat, valóban nyaralás volt Leventének és nekem is a kint töltött idő, de erről majd máskor számolunk be ennél jóval részletesebben.
Hétfőn mikor hazajöttünk Levente kapott egy ajándékot apától, egy szuper dömpert.
Nagyon jókat huncutkodtak egymással a találkozás örömére. :-) Szerencsére apa egész héten szabin volt még akkor is, így nem kellett hirtelen visszaváltanunk a "munkás" hétköznapokra.Régebben írtam egy házikóról, amit szerettünk volna megvenni. A házikó elkelt, de bennünk felébredt a vágy, hogy ne hagyjuk annyiban ezt a családi ház kérdést. Ebben Levente is megerősített minket ezen a héten, mert a domaszéki szabadság és udvarozás után nem nagyon bírt magával a 4 fal között - azóta sem. Szóval a fejünkbe vettük, hogy családi házba költözünk, amint lehetséges. Amíg apa szabin volt megnéztünk 2 házat is, sőt most hétvégén is megyünk. Közben a lakásunkat is meghirdettük eladásra. Rögtön másnap már voltak is érdeklődök, sőt tegnap is. A tegnapiak elég komolynak tűntek, még ugyan holnapig átgondolják, de azt mondták, hogy nagyon tetszik nekik a lakás és szeretnék megvenni. Igazából szinte csak az anyaigakban nem egyeztünk még meg. Mindenesetre még nem végleges a dolog, de úgy tűnik sínen vagyunk a családi ház álom felé. Még a szocpolnak akarunk utána járni, hátha azt is ki tudnánk használni.
Egy kis móka: tegnap délután felfigyeltünk rá, hogy a szomszéd erkély virágos ládájába egy pálcára szúrva ez a felirat állt: Szia Ida! Feltűnően úgy volt fordítva, hogy mi pont jól el tudjuk olvasni. Nem egy virágon volt, hanem csak úgy a földben. Nem nagyon tudtuk mire vélni...
Aztán mikor jöttek a lakásnézők, kiderült hogy a nőnek a kollégája erkélyszomszédunk és neki tették ki a táblát, hogy tudja, hol lakik a kolléga - aki egyébként sejtette, hogy hozzánk fognak jönni. :-D Vannak még pihent emberek. Estére már el is tűnt a tábla. :-)
Levente tegnap éjjel műsorozott, valószínűleg megint jön egy foga. Legalább 2 órát virrasztottunk, így tegnap elég nyügösek és fáradtak voltunk mindketten. Este aztán BK alatt beájult, mint egy kisbéka és aludt reggel fél 7-ig.
Mostanában szeret nagyon labdázni (videó készült róla) és már építeni is próbál, csak még ritkán sikerül. Ma olvastunk is egy nagyot. Olyan kis okos, mert mikor a nyuszira mutattam és kérdeztem, hogy az-e a cica, rázta a fejét, hogy nem. Persze lehet, hogy ez még csak véletlen volt, nem tudom. Nagyon figyeli a fényeket, árnyékokat, szeretné megfogni őket (erről is van videó). Imád továbbra is táncolni, már az ágy tetején is, amitől frászt szoktam kapni (szintén van róla videó). Valamelyik nap pedig, kitaláltuk, hogy a dömper kerekére rátettük a labdát és így ha valamelyiket pörgeti, forog az egész - mintha fogaskerekek lennének. Ezzel is sok időt el tud tölteni, mert próbálja felfogni, hogy is működik. Erről kép készült.
Az evés továbbra is furán működik. Ha én csinálok babakaját, azt nem eszi meg, csak a bébiételt, viszont a mi kajánkból meg hajlandó enni, sőt kéri. Olyan nincs, hogy mi eszünk és ő nem kap belőle. A tészták, rizses dolgok - főleg rakottak - nagyon csúsznak neki. A krumplisok még nem a kedvencek. Már adtam neki alma falatokat is, azzal is egész jól elvolt. Nem mondom, hogy szépen megette, de a torkán is csúszott le belőle.
Mostanában napjában 2× kell már kimennünk a szabadba, mert nagyon igényli. Délelőtt traktorozni szoktunk - többnyire elmegyünk bevásárolni -, délután pedig játszóterezni szoktunk, hogy szocializálódjunk is a mozgás és levegőzés mellett. Nagyon szokta élvezni, mindig megy a nagyok után és nem fél tőlük. Szoktunk hintázni, kavicsolni, homokozni - szerencsére már nem veszi a kezét a szájába - és néha rugós pacizni is. Sokat szaladgál is, hol a totyogókkal, hol a nagyok után. :-) A játszótéren rólam, rólunk nem is nagyon vesz tudomást, olyan jól elvan.
Hopp, még az jutott eszembe, hogy múlt héten egyik este bementünk a belvárosba esti sétára apával együtt és megnéztük a szökőkutat a Dugonics téren. Leventének nagyon tetszett, és hogy mennyi gyerek volt ott - még 8 után is?!? Erről is vannak képek, még augusztusnál.
