Csütörtök este már egy részét bepakoltam a cuccainknak, de azért péntekre is maradt bőven. Reggel felkeltem időben (7-kor) és amíg a fiúk még szundítottak egyet csináltam reggelire tejbegrízt. Alig hogy kész lettem, Levente már jelentkezett is az etetőszékénél. Megreggeliztünk és pakoltunk tovább apával. Levi egy ideig játszott, de aztán hisztiben tőrt ki, hogy mi az hogy anya és apa is itthon van, de mégsem játszik vele senki és miért pakolnak mint a
hangyák??? Így hát időnként meg kellett szakítanom a teendőimet és játszani vele egy kicsit, hogy haladni is tudjak. Végülis a tervezett 9 óra helyett majdnem 11 volt, mikor végre útnak indultunk. (Viszont nem maradt itthon semmi.) :-)Az út elején Manócska nagyon jól elfoglalta magát, Pestig nézelődött, ott elaludt. Nem sokkal utána dugóba kerültünk és 40 percig gyökkettővel haladtunk az autópályán. A rádióból végülis megtudtuk, hogy az M0-áson 3 kamion ütközött és annyira feltorlódott a sor, hogy még az M5-ösön is állt. Ahogy sikerült elhaladnunk az M0-ás kijáratánál, máris helyre állt a forgalom és tudtunk haladni tovább. Budapesten szerencsére jól haladtunk és gyorsan átjutottunk az M3-asra. Ott megálltunk egy-egy sárgára és Levi is megebédelt, mert akkora felébredt. Egy ideig megint jól elnézelődött, de az utolsó 1 órát végig nyűglődte (már unta szerintem). Így játszanom kellett vele. Építőztünk, olvastunk, zenéltünk, stb. Aztán végül 4 előtt valamivel csak odaértünk Cserépváraljára. A
tervezett helyi látványosságok sajnos kimaradtak, mert mire becuccoltunk és elhelyezkedtünk a házban, besötétedett. Csináltam vacsorát, apa addig tv-t "szerelt", Levi meg játszott. Vacsi után viszont elpattant a húr Levinél. Hisztizett, nem értette miért pakolászunk még mindig és miért nem vagyunk otthon. Hozta a kiscipőjét, hogy menjünk haza. Fáradt volt már nagyon. Gyorsan apával letusolt és mentünk is aludni. Alvásig persze folymatosan hisztizett, annyira, hogy még álmában is vagy 1 órát hüppögött szegénykém.
Szombaton 7-kor keltünk és elsétáltunk a helyi boltba. Vettünk kifliket, felvágottat és tejet. Megreggeliztünk és indultunk a versenyre. A verseny Cserépfalutól (a 3 km-re lévő szomszéd falutól) északra volt a Bükki Nemzeti Park területén. Kb. negyedóra alatt ott voltunk. Nagyon szép volt a táj, csináltunk sok képet útközben is, és másnap megállva is. Az időre sem lehet panaszunk. Október végéhez képest jó idő volt. Fel kellett ugyan öltözni rendesen, de végig sütött a nap, eső nem volt és a szél is elég kegyes volt hozzánk. A versenyközpont a parkolótól kb. 600 méterre volt. Az erdőn keresztül jutottunk oda. Levente először csak nézett, nem látott még ekkora erdőt. Jó félóráig nem engedte, hogy letegyük. Szokatlan volt neki a hely, a sok ember, a zajok, stb. Aztán mikor megérkeztek Matyiék és Gáborék a 3 törppel (Norbi, Beni és Áron), akkor kezdett feloldódni és végre le lehetett tenni. Utána meg már feltalálta magát, ment világgá, alig győztem szaladni utána. Többen meg is jegyezték, hogy itt az utánpótlás. Apát nem is láttuk elindulni a rajtba, mert valahol máshol voltunk. Vagy 2 órát szaladgáltunk, amikor
elkezdett nyűglődni, eljött a szundítás ideje. Elballagtunk az autóhoz, beültünk, elővettük a cicit és Levente elájult. :-) 2 órát aludt az ölemben. Nagyon kis drága volt. Mikor felkelt, örültem, hogy végre megmozdulhatok és megettem a szendvicsemet. Közben apa is befutott és indultunk vissza a szállásra. A szombat délután és este már sokkal jobban telt Levinek, mint a péntek. Végre voltak játszótársak. Nagyon élvezte, hogy van kivel játszani, illetve van kik mellett játszani, mert azt túlzás lenne állítani, hogy velük játszott. Inkább csak figyelte a nagyokat, utánozta, szaladt utánuk, stb. Este nem kellett főznöm, mert elmentünk együtt a csapattal
vacsorázni Mezőkövesdre. A kiszemelt étterem a Kispipa Étterem volt. Nem vagyok egy reklámozó típus, de ezt az éttermet muszáj kicsit reklámoznom, mert nagyon megvoltunk
vele elégedve. Saját parkolójuk volt. Ahogy beléptünk, rögtön kérdezték, hogy hozhatnak-e Levinek etetőszéket. Megköszöntük és elfogadtuk. Utána is külön figyelemmel voltak Levire. A kínálat és az árak rendkívül barátiak voltak. Mi egy Kispipa tálat ettünk (2 személyes) 3-an, de
teljesen jól laktunk. Volt rajta több féle hús, gomba, rizs és sült krumpli. Ettünk hozzá csemege ubit és őszilével öblítettük. Levente is jóízűen falatozott. A krumpli és az ubi csúszott a legjobban, de husit is evett. Jaaa, és majdnem elfelejtettem, hogy ő is kapott étlapot az elején, amit lapozgathatott. ;-) Kaja után a törpökkel futkároztak is egyet. Szóval nagyon jót ettünk. Hazainduláskor, még kiállni is segítettek a parkolóból. Az egyik pincér integetett, hogy mehetünk. A szálláson még a gyerkőcök csaptak egy nagy játszást, senki se akart aludni. Majdnem 11 volt, mire ágyba kerültünk.
Vasárnap később keltünk, mert nem ébresztett az óra, de nem aludtunk el. Reggeli után megint mentünk ki a versenyre. Most hiszti nélkül rögtön feltalálta magát Levi. Megint kb. 2 órát szaladgált szundi előtt. És ismét 2 órát aludt a jó hegyi levegő után. A verseny végén elbúcsúztunk Matyiéktól és Gáboréktól, mert ők már egybők jöttek haza. Mi még visszamentünk a szállásra, összepakoltunk és egy kicsit rendet raktunk és felsöpörtünk. Majdnem 4 óra lett, mire elindultunk haza. Mivel Levi a verseny után aludt, a hazaúton ez kimaradt és szinte végig szórakoztatnom kellett. Miután besötétedett a cici is kellett neki,
Pesttől hazáig váltogattuk a ciciket. :-D Hazafelé is kifogtunk egy yökkettős szakaszt, de most csak negyedórát araszoltunk, még az M3-ason. Pestig iszonyú forgalom volt, egymást érték az autók az autópályán. Az M5-ösön viszont egyre kevesebb autóssal találkoztunk. Este 8-ra értünk haza. Összeségében Levente nagyon élvezte a "kirándulást" és az utat is elég jól viselte. Én rosszabbra számítottam. Azt nem mondhatnám, hogy kipihentem magam, de azért nagyon
jól esett ez a kikapcsolódás a hétköznapokból.
A halottak napi megemlékezésünk annyi volt a hétvége alatt, hogy a szállással szemben a hegyoldalon éppen temető volt, így esténként és vasárnap reggel gyönyörködhettünk a mécsesekben. Mi később megyünk majd a temetőkbe, most csak gondolatban emlékeztünk meg.
A tegnapi és a mai napról is tudnék mesélni, de már nincs időm, legközelebb...
