Az is nagyon tetszik, hogy mikor már nem akar állni, akkor általában nem elpottyanni szokott (mostmár), hanem szépen legugol és aztán leül. Gugolós képet nem sikerült csinálnom, de nagyon drága, ahogy gugol. És mivel már szépen egyensúlyozik közben, szerintem már menni is tudna egyedül, csak még nem vett hozzá bátorságot és még nem találta meg a kellő motivációt, hogy maga sétálgasson. Egyébként mikor kézen fogva sétálunk, már alig kapaszkodik, inkább csak biztonság kedvéért fogja a kezem és egy kézzel is tud sétálni szépen egyenesen.Mostanában, hogy nem engedi, hogy mással is foglalatoskodjam rajta kivül, sokszor figyelem, hogy mit és hogyan csinál, és csak ámulok, hogy mennyi mindent tud már, pedig még 1 éves sincs. Hihetetlen nagyfiú már!!! :-o
A tudományai között azért vannak "szívbajt rám hozók" is. Megtanult felmászni az ágyra (mindkét szobában) és a fotelokba is. Lemászni is tud már. A probléma csak azzal van, hogy hol is van az ágy széle, hol az a pont, ahonnan már le lehet esni. Na ezt még igen csak tanulni kell. Állandóan ott kell legyek mellette, mert pár napja nem túl érdekesek a játékok, az ágyak viszont annál inkább. Reggeltől estig az megy, hogy fel és le az ágyra. Közben egy kis szeleburdiság, hogy anya még jobban izgulhasson, hogy mikor esik le. A képen is már teljesen az ágy szélén van és onnan kukucskál lefelé:
Ilyenkor a szívinfarktus kerülget. Valamelyik nap éppen a konyhában ügyködtem, ő meg játszott a szobájában, amikor egyszer csak nagy csend lett. Gyorsan bekukkantottam, mit csinál. Hát üldögélt az ágyon és szemlélődött. Ahogy meglátott, azt hitte, hogy játszom vele és el akarom kapni, gyorsan elkezdett szaladni előlem és az ágy másik végén leesett, mert hát a feje hátrafelé nézett nem előre. Nem is ijedtem ám meg!!! De szerencsére nem esett baja. Na azóta, becsukom a szobaajtókat, ha a konyhában vagyunk, mert nem szaladgálhatok állandóan utána, hogy most éppen melyik ágyról óhajt lebukfencezni. Néha nekem is csinálnom kell a dolgomat...A következő képen látható, hogyan szeleburdiskodik. Tekeredik jobbra-balra, vigyorog! :-)
Azt hiszem mondanom sem kell, hogy a bibik is szaporodnak. 2 napja sikerült bajuszt rajzolnom neki véletlenül. Ültem az asztalnál és írtam, amikor odajött és elkezdett rosszalkodni a lábomnál és összevissza csimpaszkodni. Persze, hogy pottyanás lett volna a vége, ha nem kapom el, de közben sikerül összefirkálnom a tollammal és egy része nyomot is hagyott, valódi bajuszt karcolt neki. :-( Hát ilyen is van. És biztosan lesz is még. Itt annyira nem látszik a bajsza, inkább az új felsője, amit a mamáéktól kapott. Nagyon csini! :-)
Nagyon igényli a vele való foglalkozást. Egyre jobban. Apa a nagy kedvence, hogyha végre hazaér és van is ideje vele foglalkozni. Állandóan viháncolnak, nevetgélnek és összebújva nézik a tv-t. Így ni:
És akkor még dióhéjban felsorolom a többi "tudományát".A WC-ben: játszik a billenős kuka tetejével - nem használjuk, csak dísznek van ott -, meg tudja nyomni a falon lévő légfrissítőt és le tudja lökni a WC papírt a tartóról - nagy örömömre.
A fürdőszobában: a mosdó dugójának súlyával játszik - hintáztatja -, a felmosóvödröt ide-oda tologatja, a kád széléről mindent belökdös a kádba.
A konyhában: tologatja a széket, nyitogatja a szekrényeket és mostmár néha ki is pakol. A sütőajtóban látva magát, dumál és csak dumál. Már eléri a tűzhely gombjait, de még nem tudja tekerni (pár centi hija). Viszont a szikráztatót már nyomkodja. :-( Na meg állandóan lábatlankodik, belém kapaszkodik, hogy ne tudjak lépni se tőle. :-) Egyre nehezebb vele főzni. Szoktam az etetőszékben is tartani, de már nem sokáig köti le ott a játék és már gond nélkül feláll benne (egyszer majdnem kiugrott) vagy pedig alul akar kicsúszni. A biztonsági öv semmit se ér benne...
A gyerekszobában: kezeli a hifit, a rádióról mindig CD-re kapcsol (a Rómeó és Júlia musicalt szereti legjobban hallgatni), kinyitja a magnó részt - megnyomós, és a CD kiadót, amitől persze megijed és akkor ordítva menekül a hifitől. :-) Felmászik az ágyra és a fotelba. Lengeti a függönyt.
A nappaliban: fiókozik, szekrényajtót csapkod, kezeli a számítógépet - ki tudja kapcsolni és a CD meghajtót nyitogatja, kapaszkodik mindenbe és körbejár, fel- és lemászik az ágyról, tologatja a gurulós székeket, kinyítja az erkélyajtót (neki dől és utána kiesik rajta) és néha napján játszik is.
Játék közben mindent megrág és leginkább bontani szeret és tud. Az építőből én építek neki, ő meg lerombolja. A videón persze nem úgy csinálja, mint szokta, itt kivételesen szépen levette a vár tetejét, pedig egy mozdulattal leszokta csapni az egészet. Könyvolvasásnál már mutogat a mutatóujjával. Sokszor még nem azt amiről beszélünk, de mutogat. :-) Kapott a mamától egy krémes dobozt, annak imádja a kupakját rakosgatni rá. A játékokat vödrökben tartjuk, már gyönyörűen bele tud pakolni a vödrökbe és egy mozdulattal ki is tudja borítani. :-) Az autókat tologatja, sőt minden mást is, aminek van (vagy esteleg nincs) kereke. Pl. tologatja könyveket, fakockákat, a tv távirányítóját, stb. :-)
A folyosón: kapcsolgatja a villanyt, ha felemelem és pakolja a cipőket. A szőnyegeknek pedig alákukucskál. :-)
Szokott dudolgatni, hümmögni és dumálni. Néha érthetetlenül, de vannak szavak, amiket már mond. A baba általában őt magát jelenti, a mamma (így 2 m-mel) többnyire én vagyok, mikor éhes vagy álmos. Ezen kivül mondja még, hogy: mama, apa, gyere, gyagya, gyí, nem, de. Amikor tiltakozik, hogy "nem", akkor már a fejét is rázza hozzá néha. Olyan kis tündér, ahogy kezdi a tudtunkra adni, hogy mikor mit akar, vagy nem akar, hogy néha nagyon nehéz őt kordában tartani, mert elmosolyogjuk a dolgot. :-( De majd belejövünk mi is a nevelésbe. (Vagy nem!?!)
Pelenkát cserélni, öltözködni utál, fürdeni viszont imád. Szereti a zenét, rázza a fenekét közben. :-) Minden zenét szeret. Egyszer az autóban éppen Eddát hallgattunk és az egyik szám végén Pataky azt mondja, hogy Edda Blues. Erre Levente beszólt, hogy "jeeee". :-) De jöhet neki a klasszikus zene és a gyerekdalok is. Azt is nagyon szereti, ha én éneklek neki. Szoktunk tapsikolni is és ha azt mondom, hogy Csapj bele!, akkor belecsap a tenyerembe. Egyelőre csak az enyémbe. :-) Láthatóan egyre több mindent ért már. Tudja mi lesz, ha azt mondom cici, hami, pancsikolás, sétálunk, csüccs, gyere, nem szabad, stb. Egyre okosabb nagyfiú lesz. :-)
Nagyon büszkék vagyunk rá!!!
Alul már van 2 foga, felül is az egyik már áttört, a másikat várjuk. Eszik szépen, csak jó volna ha már rászokna a darabosabb ételre is és még az alvásának kéne egy kicsit javulnia, illetve rendszereződnie. De mindent nem várhatunk el tőle, ez is alakulni fog biztosan idővel.
Hát ilyen a mi lassan 1 éves nagyfiúnk! :-)
