Képzeljétek mit láttam húsvét hétfőn, mikor apáékkal sétálni mentünk! Egy kis vakondot!!! Tényleg! Egy igazi vakondka volt. Először egérnek néztük, de aztán megláttuk az ásó kezeit és rájöttünk, hogy vakond. Nagyon aranyos volt. Szegény! Valószínű eltévedt, mert a parkolóban az aszfalton rohangált kétségbeesve. Erre felé nem szoktak lenni vakondtúrások, elképzelésünk sincs, hogy kerülhetett ide. Ráadásul picike volt, kölyök vakond (kb. 10 cm). Reméljük, hogy hazatalált épségben...
Kedden csúnya idő volt, nem volt kedvünk sétálni a hidegben. De hogy "felvidítsam" anyát, úgy döntöttem, hogy kipakolom a fiókját. Nem igazán örült neki, nem is értem miért nem? Szép rendet raktam nála. :-) Készült róla pár fotó is:
Tegnap már újra szép idő volt, nagyot sétáltunk. Más különös nem történt. Még annyit mesélnék el, hogy felfedeztem, hogy anyának sok-sok haja van és ha meghúzom, akkor sikít. :-) És nagyon szeretem, mikor megcsiklandoz. Olyan jó huncutkodni vele! :-)
Jaaaaaa..., és mostanában gyakorlom nagyon az egyensúlyozást. Úgy szoktam, hogy amikor felállok valahol, akkor előbb egy kézzel kapaszkodom, utána azt is elengedem és próbálok egyedül megállni. Már 1-2 másodpercekre sikerül is. Aztán ügyesen popsira ülök. Tegnap volt a rekordom, legalább 5 másodpercig tudtam egyensúlyozni. Észre se vettem, anya hívta fel rá a figyelmem. :-)
Napsütéses puszi mindenkinek, Levente
