2009. április 30., csütörtök

Levente: Hóforduló szabadon :-)

Kedves Nénik és Bácsik!
Képzeljétek már milyen nagy vagyok, 9 hónapos kereken. :-) Már csak 3 hónap és szülinapom lesz. Megkértem anyát, hogy csináljon nekem majd tortát (remélem időben szóltam neki), de olyat, amit én is megehetek, mert nem csak nézegetni szeretném. Azt mondta meglesz, már látott a babaszakácskönyvben olyan almatortát, ami 1 éveseknek való. :-) Már alig várom!!! Biztosan lesz rajta gyertya is, olyan elfújhatatlan, de én el fogom fújni, hogy minden kívánságom teljesüljön. :-)
Tegnap annyit rodeóztam a lakásban, hogy estére nem csak hogy kidőltem, de nagyot is aludtam. Fél 8-kor keltem anyával és addig csak 1-szer kértem cicit 4 órakor. Igaz akkor nem akartam visszaaludni. Úgy sikerült csak, hogy anya maguk mellé vett, odabújtam hozzá és akkor már ment is a szundi tovább. Aztán persze anya visszacsempészett a kiságyamba, mert félt, hogy apa rámfekszik álmában. :-)
Na, lényeg a lényeg, hogy nem is erről akartam beszámolni, hanem a nagy szabadságomról. Isteni dolog mászkálni a lakásban, teljesen más így minden. Sikerült anyát már ébredéskor meggyőznöm, hogy nekem csak szabadon jó. Hagyta is, hogy "dolgozzam". Először a folyosót teszteltem, minden oké-e, addig anya fogat mosott (nagyon vicces - hihi), mosakodott és fésülködött. Aztán kimentünk a konyhába. Gyorsan lerámoltam az üdítős flakonokat a polcról és azokkal játszottam. Anya ezalatt elkezdett levest főzni. Rakott fel vizet, belerakta a pipicombokat, pucolt répát, gyökeret, krumplit és hagymát, és azokat is beletette a vízbe, végül megsózta tengeri sóval. Egyrészt mert az van itthon, meg babáknak most még max. olyat lehet, vagy semilyet. Aztán megsúgta anya, hogy a répát, gyökeret, krumplit és egy pici husit fog majd nekem turmixolni ebédre. Kíváncsi leszek milyen lesz, mert eddig csak ízesítés nélkül (édesen) ettem répát, nem sósan. Remélem finom lesz. Egyébként tízóraira újdonságként áfonyás-almát kaptam.
Hogy az milyen fini!!!! :-)
Na amíg anya főzőcskézett én játszottam a flakonokkal, aztán felfedeztem a konyhaasztal lábát. Ime:


Aztán a sütő alatti kisajtó mögött megtaláltam a tepsiket (azt a 2-öt, ami van) és a szekrény ajtókba kapaszkodtam. Mire így végig másztam a folyosót meg a konyhát, jó koszos lett a tenyerem. Anya rögtön el is vitt mosakodni, amit egyébként nagyon élvezek. Ezzel sikerült is rávennem, hogy jó lenne egy kicsit takarítani. Összesöpörte a porcicákat nagy nyávogás közepette és felmosott gyorsan, amíg én az etetőszékben zörögtem egy zacskóval. Aztán anya úgy gondolta, hogy rám ad még pár göncöt (de minek, úgy útálok öltözködni). Kaptam a rugi ruha alá zoknit, fölé meg egy tappancsos (csúszásgátlós) kertésznaci. Azt mondta azért kell, hogy ne csússzon annyira a lábam a metlakin (remélem így írják) és hogy nehogy felfázzak rajta, mert most még elég hideg. Csak azért nem bántam a dolgot, mert így, hogy több ruha volt rajtam, nem csúszott le rólam annyira a naci és nem botlottam fel a saját ruhámban. :-)
Most amúgy szundikálok egy nagyot és várom a mamit.
Puszi mindenkinek, Levente :-)

ui: van videó a flakon pakolásról és az asztal lábának való beszélgetésemről.