Kedves Nénik és Bácsik!
Húúú, már régen jelentkeztünk, sok mesélni valóm van.
Csütörtök éjjel nagyon jó fiú voltam és nagyot aludtam. Fél 11-kor aludtunk el és délelőtt 10-ig aludtunk. Közben csak egyszer kértem cict, 6 óra körül, így anya is majdnem úgy érezte, hogy kipihente magát. Délután járt nálunk a mami, megmutattam neki, hogy néha nyiff-nyaff is tudok lenni. Nem nagyon hagytam hogy anyával beszélgessen, inkább arra vettem rá őket, hogy velem foglalkozzanak. :-)
Pénteken nem történt semmi különös dolog. Annyi érdekesség volt csupán, hogy sétánál egyfolytában változott az időjárás. Mikor elindultunk még sütött a nap, aztán egyszercsak elkezdett cseperegni az eső, majd hószállingózás volt és közben nagyon hideg szél fújt. Mire hazajöttünk megint sütött a nap. Bolond egy időjárás!
Szombat éjjel valami nem nagyon hagyott nyugodni, 3-szor is felébredtem és cici kellett, hogy újra aludni tudjak. Sőt, azóta is minden éjjel sokat felkelek. Állítólag ez is a fogzás egyik jele. Csak már bújnának ki azok a fogacskák, hogy tudjak jól aludni. Reggel is elég "korán" keltettem anyáékat, 8-kor ébresztő volt. Anya csinált nekem finomakat, aztán a tízórai után újra szundukáltam. Olyan ügyes voltam, hogy anya közben elment bevásárolni, aztán még a haját is megmosta, mert majdnem 2 órát pihentem. Ebéd után elmentünk autózni. Gyerekboltokban jártunk, mert mostmár olyan ügyesen tudok ülni, hogy anyáék azt mondták, már megérdemlek egy etetőszéket. A boltokban ezt akartak venni, de aztán nem vettek, mert nagyon drágák voltak és azt mondták, hogy nem érnek annyit. A legolcsóbbak 12 eFt-nál kezdődtek. Bánatunkban aztán Domaszéken kötöttünk ki a mamáéknál. Megköszöntöttünk mindenki. Tatának szerdán volt a névnapja, Betti nagynéninek vasárnap, mamának holnap lesz a szülinapja, Bogi unitesónak pedig jövő hónap végén, csak mi előre hoztuk, hogy ő is kapjon ajándékot. :-)
Bogi számítógépe mostanában sokat rendetlenkedett, ezért apa meg anya újra telepítettek rajta mindent. Elég sokáig tartott, mert elég későn is fogtak neki, mivel valamikor 4 óra után értünk csak a mamáékhoz, így este, illetve éjjel jöttünk csak haza. Addig legalább jót tudtam játszani mindenkivel. Megmutattam, hogy tudok ülni, állni, játszani, énekelni és beszélgetni: néha már úgy szólítom anyát, hogy "aja" és a "tata" szó is sikerül. Apa még azt is észrevette, hogy oroszul is tanulok, mert sokat mondom, hogy "dá-dá". :-)
Vasárnap se hagytam anyáékat sokat aludni, fél 9-kor keltünk. Anya telefonált párat, mert a Déliapróból kiírtak néhány telefonszámot, ahol lehet használtan kapni etetőszéket. Ebéd után apa takarított, hogy tudjak a szőnyegen játszani és utána megint elmentünk autózni. Egy családnál jártunk, ahol volt két kislány pajtás és akiktől vettek apáék egy etetőszéket nekem (4 eFt-ért). Nagyon tetszik az új "birodalmam". Fém lábai vannak, de egyébként műanyag. Kék alapon macikák vannak rajta és van hozzá egy piros szivacsos szűkítő, hogy ne vesszek el benne nagyon. Kicsit szélesen állnak a lábai, de azért befért a konyhába. És szépen összelehet hajtani, így utazni is tudjuk vinni. Nagyon örültem ám az etetőszéknek! :-) Aztán este filmeket néztünk, szundikáltunk meg játszottunk. Nem tudom mi jött rá az ősökre, de egész hétvégén puszilgattak, sokszor kétoldalról, így még el se tudtam menekülni előlük, de nem is akartam. Úgy szeretem mikor szeretgetnek. :-) Ha majd rosszalkodni fogok, már úgyse fognak. ;-) És sokat dicsérgettek, hogy milyen ügyes és okos vagyok, mert figyelek rájuk és jól viselkedem. Már a szönyegen is elég biztonságosan tudok játszani, de azért ott még nagyon figyelnek rám.
Ma reggel is elég korán keltünk, fél 8 után már nem akartam aludni, mert tudtam, hogy ma ki fogjuk próbálni az etetőszékem. Délelőtt anya csinált is nekem tízórait és közben lemosta az etetőszéket is, hogy tudjunk enni. Aztán beleültetett. Először nagyon éhes voltam és ettem pár falatot, csak utána fogtam fel, hogy etetőszékben ülök és jól megvizsgáltam, játszottam egy kicsit benne. Aztán megettem még a hamimat teljesen. Érdekes volt a dolog, de gyorsan rájöttem, hogy mostmár kicsit másképp kell enni. A hordozóban kicsit fekvősen vagyok, ott a fejem le kellett hajtani, hogy szépen tudjak enni, az etetőszékben viszont kicsit fel kell emelni a fejem, hogy ne az orromba menjen a hami. És nem kell előre hajolni se, mert anya tudja a dolgát és mindig megtalálja a számat. :-) Szóval elég gyorsan megtanultam a különbségeket és nagyon élveztem a dolgot. A kilátás is sokkal jobb a székből, mint a földről a hordozóból. És jó puha is a szivacs. Azért mikor végeztünk és kijátszottam magam, nyújtottam a kezem anyának, hogy mostmár vegyen ki belőle. :-) Anya is élvezte a dolgot, bár egy kicsit megnehezítettem a dolgát, mert a székben tudom forgatni a fejem és így nehezebb volt etetnie, de megoldotta. Ügyes anyukám van ám! :-) De én még ügyesebb vagyok nála! ;-)
Az etetőszékemről - persze velem együtt - vannak képek a diavetítésnél és egy videó is.
Annyit szeretnék még mesélni, hogy szoktam anyával meg apával piszézni. Nagyon szeretik, mindig elolvadnak tőle. :-) És anya végre rájött, hogy miért nem játszom a macikkal a járókában: mert egy kicsit félek tőlük, olyan nagyok. Egyik nap megijesztett az egyik és sírnom kellett, de azóta sokkal aranyosabbak és nem ijesztgetnek. A legkisebbel már kezdek barátkozni.
Most megyek "szaladok" egyet a szőnyegen. :-)
Puszi mindenkinek, Levente
