Szombaton Vásárhelyen jártunk. Anyáék fodrászhoz mentek. Mivel mostanában nagyon szeretek anyával lenni, nem mertek senkinél ott hagyni, hanem vittek magukkal. Amíg apa "megkopaszodott", addig anya adott finomat enni, utána meg apa elvitt sétálni, amíg anya is megszépült. 2 órát sétáltunk és végig aludtam. Finom a vásárhelyi levegő. :-)
Mivel fodrász előtt épp csak negyedóránk maradt dédiéket meglátogatni, este is visszamentünk hozzá, miután mamiéknál megebédeltünk. Mamiéknál már nem értem be a bébiételekkel, kértem cicit is. :-) Cici nélkül nem jó a nap!
Anya meg Elizke nagynéni szépeket énekeltek nekem (kánonokat) és közben apát elaltatták. :-) A végére én is elálmosodtam és mikor mentünk vissza dédihez, útközben elaludtam az autóban. Estére már anyáék is elfáradtak, mire hazaértünk.
Vasárnap apa versenyen volt Bátaapátiban, fél 5-kor ért haza. Előtte nemsokkal jött hozzánk látogatóba a mama. Jókat játszottam vele. :-) Aztán vittünk a tatának fülhallgatót a klinikára, mert már vasárnap be kellett feküdnie. Én anyával kint várakoztam, de mama és apa bementek hozzá. Utána hazavittük mamát Domaszékre és meglátogattuk Betti nagynénit és Bogi unitesót. Nagyon örültek nekem, mert már régen találkoztunk. Domaszékre menet volt egy kis sírás-rívás. Picit fájt a pocim, utána meg a sötét olyan furcsa volt, hogy nem tudtam megnyugodni, csak anya kezében. Pedig az autóban nem szabad anyának kézbe vennie, de most kivételt tett és megvígasztalt. Gyorsan elrepült a hétvége!
Vásárhelyre vittünk apával virágot a dédiéknek és mamiéknak, de mivel Domaszékre hirtelen ötletből mentünk, oda nem vittünk virágot Nőnapra. Ezért így utólag kívánok BOLDOG NŐNAPOT a mamáéknak és minden kedves hölgy olvasómnak!!! :-)
Még annyit akartam elmesélni, hogy most hétvégén nem anya készített nekem finomságokat, hanem bébiételeket és desszerteket ettem. Hát azok is nagyon finomak ám! Még répapürét is ettem husival. Tegnap megint anya "főzött", almaszószt (alma-krumpli) kaptam és nagyon csúszott. :-)Valószínűleg kezdenek nagyon dúródni a fogaim, mert egyre érzékenyebb az ínyem és mindent megrágok. Főleg a könyveket, mert jó kemények. Anya hétvégén már némelyiket ragasztgatta is, hogy azért még sokáig tudjuk őket olvasni.
Megyünk enni, mert megéheztem. Remélem valami finom lesz ma is. :-)
Puszi, Levente
