Kedves Nénik és Bácsik!
Ma nagyon csúnya idő van, anyával nem keltünk korán. Arra gondoltam, hogy összeszedem - már amennyire emlékszem, hogy - mikor milyen tudományt szereztem meg.
A fejemet 1-1 pillanatra már születésemtől fogva fel tudtam emelni, sőt alvás közben meg tudtam fordítani. Ez velem született. :-)
Mosolyogni 4 hetes korom körül kezdtem.
Majdnem 2 hónapos voltam, amikor már nagyon ment a kobrázás és akkoriban már kacagni is tudtam.
2,5 hónapos voltam, amikor már nem volt szükségem este tápszerre, csak cicit igényeltem.
Arra már nem emlékszem mikor kezdtem érdeklődni a környezetem és a játékok iránt, de 4 hónaposan már meg tudtam fogni a majmocska csörgőmet. A kezeim azóta fokozatosan ügyesedtek, ma már mindent meg tudok fogni és egyik kezemből a másikba rakni.
Katalin napon fordultam először a hátamra (szintén 4 hónaposan), és karácsonykor (5 hónaposan) már hasra fordulni is tudtam a hátamról. Ahogy először a hátamra fordultam, azaz Katalin nap óta, alszom minden este a kiságyamban, mert anya félt, hogy éjszaka leesem a nagyágyról és onnantól nem alhattam mellette. De ez nekem nem jelentett gondot, szeretem a kiságyam. Anyának lett rosszabb, mert így éjjel fel kell kelnie, nem elég a cicit a számba raknia. ;-)
Az első négykézlábazások, hintázások 5,5 hónaposan voltak.
6 hónaposan (félévesen) kezdtem el anyával kanalazni. Először almát, őszibarackot, sütőtököt, krumplit és csirkehusit ettem, de mellette még mindig cicizek - most is itt tartok.
6,5 hónaposan másztam először a távirányító és a mobil telefon után. És akkor kezdtem élvezni az üldögélést, de igazából 7 hónaposan mondhatom azt, hogy már tudok ülni.
Most kezdem a kapaszkodást, térdre állást - 7 hónaposan.
Eddig mindenkire mosolyogtam, most már megválogatom, hogy kit jutalmazok meg egy mosollyal. És mostmár kezdek félni az ismeretlen emberektől, gyanakodva szemlélem őket.
Erről jut eszembe, hogy hétfőn séta közben leszólított minket egy néni - rám volt kíváncsi - azt mondta, hogy a mamának volt munkatársa (Nagy Sanyi anyukája) Kati néni. Puszit küldött mamának és apának is, csak elfelejtettük átadni. :-)
Hát most ennyi tudomány jutott eszembe, remélem nem hagytam ki semmi fontosat.
Még annyit akartam elmesélni, hogy az utóbbi napokban apa esténként tanult - vagy legalábbis úgy csinált - és tegnap este levizsgázott. Játékvezetői versenybírói igazolvánnyal jött haza - tájékozódási futás sportágban természetesen. :-) Nagyon büszke vagyok rá. Olyan okos apukám van. :-) És erős is! Még a múlt héten lejjebb vette a kiságyamat, hogy mikor üldögélek, ki ne essek belőle.
Most megyek kicsit pihenni, mert olyan álmosító ez az esős idő.
Puszi, Levente
