Az elmúlt 1 hét elég mozgalmas volt, teli pörgéssel, nyüzsgéssel.
Szombaton Sanyi hajnalban elutazott a Bicogó (biciklis és kocogó) maratonra (42 km) Szolnokra. Már tavaly is indultak Gáborral együtt. Egy céges csapatot egészítettek
ki, hogy meg legyen a 7 fő. Tavaly is és idén is megnyerték a kategóriájukat, így büszkén, éremmel jöttek haza.
Mi Leventével délelőtt séta gyanánt elmentünk bevásárolni. Ebéd után egy kis alvás, majd délután megfürödtünk, mert estére egy szülinapra voltunk hivatalosak. Kolleganőm Anita lett 30 éves és neki szervezett a párja egy meglepetés bulit egy belvárosi étteremben a színház mellett. Mivel Sanyi nem ért haza Ritával mentünk együtt trolival. Egy ideig Levente szépen ült az ölemben, aztán egyszer csak megunta, felbátorodott és elindult szétnézni. Annyi sok érdekeset talált, hogy még az sem érdekelte, hogy anya ott van-e a közelben vagy sem. Nem engedte fogni
a kezét, hogy arra mehessen amerre akar és csak ment, ment... :-) Mivel az utcán lett asztal foglalva nekünk, így azért kénytelen voltam a nyomában lenni, nehogy kiszaladjon az útra. Voltak virágok hatalmas cserépben körbekerítésként, ahol a virágföld színes kis fadarabokkal
(azt hiszem mucsnak hívják) volt beterítve. Ezeket Levente mind kipakolta. Apa csak később jött, de már nagyon vártam, mert nem tudtam senkivel sem beszélgetni addig.
Mivel Anita évfolyamtársam is volt az egyetemen, a meghívottak között volt 2 évfolyamtársunk, akiknek szintén vannak gyerekeik. Bea nem hozta a gyerkőcöket, azok már nagyobbak, Rea viszont hozta az 5 és fél hónapos Izabella kislányát, aki nagyon tetszett Leventének (és viszont).
Így még csajozott is a nagy legény. Meglepi torta is volt, gyömülcsös túrótorta. Mondanom sem kell, hogy Levente is megkóstolta, sőt az egyik szelet felé megette. Kicsit sem ütött az apjára. ;-) Végül 8 óra felé hazaindultunk.
Vasárnap délelőtt Rita és Géza átjöttek Leventét köszönteni. Kapott egy nyulacskás kispárnát és most megint nem fél Gézától (ha az apja is jelen van). :-)Kis pihenő után délután elmentünk Leventének cipőt vásárolni (de nem találtunk lábára való méretet), majd Domaszéken kötöttünk ki. Apa interneten kinézett egy álom otthont, azt néztük meg. Nem volt egyeztetve, így nagy szerencsénk volt, hogy egyáltalán megtaláltuk és a tulaj otthon is volt. Nagyon tetszene, csak kicsit drága a pénztárcánkhoz. De ha összejönne, akkor valahogy csak megoldanánk. Addig nem is nagyon írok róla többet. Aztán még a mamáékhoz is beugrottunk, de csak egy nagyon pici időre. Levente kiscipőjét sikerült ott hagynunk a nagy sietségben.
Hétfőn délelőtt postán voltunk, ebéd után pedig elmentünk a mamához a munkahelyére, mert behozta nekünk a kiscipőt (bár nem kellett már sokáig...) Egy kis pénzügyi tanácsadás után cipő (ill. szandi) vásárlásra indultunk. A védőnő által ajánlott márkát kerestük és végre találtunk 1, azaz 1 szandit az ő méretében (20-as). Szerencsére színben is megfelelő lett, így meg is vettük. Így néz ki:
Közben Betti nagynéni és Bogi unitesó is bejöttek Szegedre, a cipőboltban vártuk be őket. Vásárlás után elmentünk Bogi fogorvosához, majd elhívtuk őket hozzánk. Délután jött az álomotthont közvetítő ingatlanos, jól lelombozott minket a saját lakásunk értékét illetően, de
legalább kicsit leszálltunk a földre és már nem nagyon bízunk abban, hogy összejön. Ez még a jövő titka.
Kedden délelőtt sétával egybekötve bevásároltunk, majd délben deleltünk (nekem is sikerült elaludnom). :-) Délután Levente nagyon kis beles volt, az uzsija után még az én rakott cukinimből is jócskán falatozott. Nagyon ízlett neki. Mostanában szeret a tányéromból enni. :-)
Pihi után sétálni indultunk, mert felettünk fúrni kezdtek és Levente félt tőle.
Szerdán délelőtt vérvételen voltunk, ami kell az 1 éves státuszvizsgálathoz. Ahhoz képest, hogy kb. 6-7 baba volt ott, kettőt mi is ismertünk. Találkoztunk Levente Vivi barátnőjével és egy régi ismerősömmel, akinek pont 2 héttel idősebb Dóra kislánya van. Így megint csajozott egyet ez a nagyfiú. :-) Időben odamentünk, hogy ne keljen túl sokat várni és szerencsére haladtak is, így időben végeztünk és délben már otthon is voltunk. Maga a vérvétel nem volt vészes. Szerintem én jobban izgultam, mint Levente. A legtöbb babának az ujjából vettek vért, mert olyan kis húsosak, hogy nem találtak vénát. Leventének is az ujjából vettek vért. Amíg bent voltunk, nagyon jól viselkedett, egy hang nem volt. Amikor kijöttünk, akkor viszont nem bírt magával, ment volna mindenhová, nekem meg fognom kellett volna a gézlapot az ujjára, hogy ne vérezzen. 10 perc után beszóltam, hogy ugyan ragasszák már le, mert már mindent összevéreztünk. Nagy kegyesen leragasztották és onnantól nem is volt gond. Elindultunk hazafelé. A buszmegállóban volt egy játszótér, amíg nem jött a busz hintáztunk. Buszozás alatt, esett egy kicsit az eső, de mire leszálltunk, már el is állt. Levente úgy kifáradt az élménytől, hogy rögtön el is aludt és 2 óráig hangját sem lehetett hallani. Este megint vendégünk volt, egy bróker. Mindig megtalálnak minket, mi meg nem zárkózunk el, hátha hallunk valami érdekeset.
Tegnap elég hülye idő volt, nem sétáltunk, hanem pihiztünk itthon és sokat játszottunk. Már ránk fért, mert mostanában túl sokat csavarogtunk.
Ma délelőtt megint bevásárolni voltunk, most pedig alszik a kis huncut. Délután apa hazafelé elmegy Levente eredményéért. Kíváncsi vagyok vérszegény-e. Szerintem nem. Nagyon szépen eszik és igyekszek mindenfélét adni neki, minél változatosabban. Húsfélét minden nap kap valamilyen formában.
Ami még érdekesség történt, hogy szerdán észrevettük, hogy kibújt egy újabb (az 5.) fogacska. Meglepő módon nem ott ahol következne (felül), hanem alul. Jól megvizsgáltam felül, tényleg nincsenek-e fogak, de ott nem láttam. Így alul már 3 foga van. Hogy ennek van-e köze hozzá, nem tudom, de 3-4 napja, megint nagy műsorozás van lefekvéskor. Tegnap este köztünk tudott csak elaludni a kisbetyár. Igazából nem is nagyon bánnánk, hogy ott alszik, ha nem lennénk reggelre tiszta kék-zöld foltosak a rugkapálózásaitól. :-) Így nem fogunk erre rászokni, az biztos.
